A labdarúgó NB I 29. fordulójában a Videoton a Debrecent fogadta. A az elmúlt 10 év messze két legeredményesebb csapata Felcsúton találkozott, s a tét ezúttal nem az aranyérem volt, - ahogy az általában lenni szokott - hanem a dobogó.

Mind a két alakulat számára igen hektikusan, többnyire - mondjuk ki - gyengén sikerült eddig a szezon, a tavalyi bajnok fehérvári együttes ráadásul zsinórban négy meccsen át képtelen volt ezt megelőzően győzni, ami régen fordult vele elő. A két terven alul teljesítő gárda közül a Vidi fogott ki jobb napot,s  bár csak az első félidőben nyújtott megfelelő produkciót, az 1-0 -ás győzelme megérdemelt és nagyon fontos volt. Ez volt zsinórban a negyedik fehérvári bajnoki siker a DVSC ellen.

Ezúttal láthatóan motiváltan, jó hozzáállással, harcosan focizott a piros-kék együttes, így nem csoda hogy szinte végig fölényben volt. A 31. percben Brkovicsot Géresi lerántásáért kiállította Szabó játékvezető, amitől még nyomasztóbbá vált a fehérvári egylet fölénye. Ez a 37. percben érett góllá, amikor Simon a félpályáról indította Suljicot, aki elrobogott a jobb szélen, pontosan centerezett, az érkező Feczesin pedig néhány lépésről a combjával juttatta a labdát Verpecz kapujába, 1-0! Megérdemelt előny, ami meg is maradt a szünetig.

Fordulás után is a Vidinek voltak nagyobb lehetőségei, ám jó 10 perc után látványosan lefékezett Horváth Ferenc együttese, s a végére annyira belealudt a meccsbe, hogy a találkozó jelentős részében a kapuja környékén is ritkán járó debrecenieket teljesen magára húzta. Ebben a periódusban egyáltalán nem volt szimpatikus a Vidi alibizése. Amennyiben az első félidő egészen jó produkciója után netán valakiben felmerült volna az, hogy ez a Vidi már közelít a tavalyi aranyérmes csapathoz, annak ezt gyorsan át kellett értékelnie. Ez a Videoton nagyon messze van mind mentalitásában, mind eredményességében Carrillo bajnok alakulatától.

Ez a csapat alig győz - ha győz -, még egy rosszul játszó, emberhátrányban lévő ellenféllel szemben is megelégszik egy soványka 1-0 -val, visszaáll, alibizik, öli az időt. Ebben Horváth Ferenc vezetőedző is jó partner volt, hiszen a hajrára lecserélte mindkét támadóját, s bár végül a csatárnak nevezett, ám a Vidinél teljesen veszélytelen Tischler és a fiatal Sejben Viktor kapott pár perc lehetőséget, egyáltalán nem látszott a piros-kékeken, hogy bármit megtennének egy újabb gólért, a közönség kiszolgálásáért.

Összefoglalva: az első félidei Videoton tapsot érdemel, a második félidei ugyanakkor még meleg vizet sem a zuhanyzóban. Az éremszerzéshez, a nemzetközi szereplés eléréséhez ennél sokkal több kell! Nagy a tömörülés az élbolyban, erős az esélye, hogy a gólarány jelentős szerepet játszik a végelszámolásnál. Egyszerűen nem teheti meg a Vidi, hogy ne használja ki azt, ha az ellenfele gyengén, ráadásul emberhátrányban focizik!

Ennek ellenére a Horváth-gárda legalább besöpörte a három pontot, így előrelépett a 3. helyre, utolérve a szintén 42 egységgel rendelkező DVSC-t, ám  csak akkor maradhat ott legalább 4 napig, ha az Újpest nem veri meg otthon szerdán a Honvédot, s a Paks nem nyer a már bajnok Fradi otthonában. Juhász Roland és társai szombaton 18:00 órakor a kiesés ellen menekülő Vasast fogadják az újabb kötelező siker reményében. Ez a feladat sem lesz könnyebb, mint a mai volt. Igaz, ennek a Videotonnak semmi sem könnyű...