Hiába nyert fölényesen a két csapat legutóbbi, fehérvári találkozóján az Alba, hiába vert általában mindenkit igen komoly különbséggel saját közönsége előtt, s hiába játszott mindkétszer ebben a bajnoki döntőben szoros meccset idegenben is a Szolnokkal, elég volt egy gyengébb meccs, máris elúszott az aranyérem a fehérvári gárda számára.

A címvédő Olaj KK drámai végjátékot követően nyert 78-76-ra, így összesítésben 3-1-re győzve ismét bajnok lett. A magyar mezőny két legjobb csapata közül a döntő pillanatokban koncentráltabb, s némileg szerencsésebb diadalmaskodott.

A találkozó már eleve rosszul kezdődött hazai szempontból, mert a TLI-Alba Fehérvár egyik legjobbja, Chery sérülése okán nem léphetett pályára, ezt tetézte a derbi első felében formán kívül, pontatlanul játszó játékostársak egész sora. Talán Lóránt volt dicsérhető, de neki is volt már jobb meccse ebben a sorozatban. Nagyszünetre 12 pontos vendég előnnyel vonulhattak a csapatok, majd a harmadik játékrész elején tovább nőtt a különbség, már 22 egységnyi volt a különbség.

Dzunics edző ekkor cserékkel próbálkozott, s a kulcsembernek jóindulattal sem mondható Supola és Tóth Péter fontos triplákat dobott, s Spurlock is még időben indult be. Mínusz 22-ről az utolsó percen belül 1 pontra zárkózott az Alba, majd ebből kettő lett, miután Vojvoda csak egy büntetőt dobott be, így a győzelemért támadhatott az Alba. Vojvoda odacsapott Simonnak, 4 másodperccel a vége előtt jöhetett két büntető. A szinte mindig biztos kezű irányító most pontatlan volt, nem ment be az első, a másodikat pedig úgy dobta, hogy a lepattanó ugyan Lóránté lett, de a visszajátszott labdából már nem tudott triplát szerezni az Alba.

Chery hiányát, de főleg további kulcsjátékosai haloványabb produkcióját nem bírta el Braniszlav Dzunics együttese, amely láthatóan el is fáradt a sorozat végére. A Szolnok is, de a kulcspillanatokban mindig egy picivel jobban tudott koncentrálni, s ez döntőnek bizonyult.