Az Árpád-házi királyok uralkodását, örökségét életre keltő monumentális színpadi előadást negyedik alkalommal rendezték meg a Székesfehérvári Királyi Napok keretében.

A Koronázási Szertartásjáték sajtónyilvános főpróbáján dr. Cser-Palkovics András polgármester és dr. Szikora János rendező, a Vörösmarty Színház igazgatója mondott köszöntőt, a darabot megtekintették a Heves megyei küldöttség tagjai, a Székesfehérvári Királyi Napok díszvendégei is.  A II. (Vak) Béla koronázási szertartását és kalandos életét megjelenítő színpadi mű címszerepében Száraz Dénest, a főbb szerepekben Blaskó Pétert, Mihályi Győzőt és Závodszky Noémit láthatja a közönség. A grandiózus díszletek között több száz résztvevővel és az ötméteres történelmi óriásbábokkal valósul meg az ünnepi előadás.

A grandiózus díszletek között több száz résztvevővel és a hagyományosan az ötméteres történelmi óriásbábok bevonásával valósul meg az ünnepi előadás, amelyben egyszerre van jelen a fény, a zene, a hang és a kép. A Szent István király sírja, az egykori Nagyboldogasszony-bazilika romjai fölött előadott komplex művészeti alkotást a hely szakralitása teszi még különlegesebbé. A rendező állandó alkotótársa dr. Matuz János, a Vörösmarty Színház művészeti intendánsa, aki a liturgikus játék társszerzője.  A forgatókönyv megírásának elsődleges forrása az egész kort feltáró Képes Krónika volt, a koronázás adta liturgiában, a színpadon látható jelenetsorban fontos szerepet kap az adott király személyének ábrázolása.

II. (Vak) Béla sorsában több múltbéli tragikus vétség összegződik, ezért az előadás egészen Szent László haláláig tekint vissza. II. Béla nem akart király lenni, mégis trónra került. Abban, hogy vaksága ellenére sikeres uralkodó lett, hogy megszilárdította a királyi hatalmat és gyarapította az ország területét, emberi tartása és felesége volt a támasza. Az izgalmas, kalandos jelenetsorban megjelennek a koronázást megelőző múltbeli események, Könyves Kálmán száműzött feleségének fia, Borisz, a kegyetlen aradi országgyűlés jelenete és a halála előtt éppen gyónását végző király alakja, tragikus sorsa. 

2016-ban tovább bővült a színpadkép: a nagy, világító koronától ugyan megvált a Szertartásjáték, de felépült mindkét harangtorony négy haranggal és az előadásban megjelenik a koronázási palást. A Koronázási Szertartásjátékok kezdete óta a produkció látványvilágáért Szendrényi Éva díszlettervező felel: a koncepció alapján a liturgikus játék terében kézzelfoghatóvá válik a történelem, és látható lesz a királyok életét körülvevő misztérium. A Kovács Yvette Alida tervezte jelmezek megidézik a kor kézzel készített anyagait, a ruházatok formavilágát és motívumait. Megjelenik bennük az a változás, ami a kereszténység bevezetésével az öltözködésre is jelentős hatást gyakorolt: a hagyománytisztelő magyarok öltözetében a pogány, keleti viseletek ötvöződnek a középkori Európa szabásvonalaival.

Az idei évben a Koronázási Szertartásjáték zeneszerzői Márta István, és Szirtes Edina „Mókus” hegedűművész, aki énekesként és vonós hangszereken is közreműködött. Az előadás zenei időutazásra hívott, miközben él a 21. század technikai eszközeivel, a nagyzenekar mellett élő kórus, kamaraegyüttesek, szólisták működtek közre a szakrális színpadi játékban. Cserta Balázs zenész fúvós hangszereken működött közre az előadásban. A dinamikus harcjeleneteket, a táncokat és a lenyűgöző színpadi formációkat Horváth Csaba koreográfus állította össze.