Az evangélikus, a református és a katolikus egyház képviselőinek részvételével tartottak  ökumenikus megemlékezést Mindenszentek ünnepén. A Béla úti köztemetőben összegyűlt emlékezőkkel a vallási felekezetek vezetőin túl Östör Annamária tanácsnok osztotta meg gondolatait.

Harangszóval vette kezdetét  a Béla úti köztemetőben az a hagyományos ökumenikus megemlékezés, melyet évről évre közösen tartanak meg a különböző vallási felekezetek, Mindenszentek ünnepén. 

A hozzátartozóikra emlékezőket Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata képviseletében Östör Annamária tanácsnok köszöntötte, aki arról beszélt, hogy ma Mindenszentek Napján, az egyik legbensőségesebb ünnepen a kegyelet és az emlékezés hozott ide bennünket a temetőbe. Az a szándék, hogy közösen gondoljunk elhunytainkra, azokra a szeretteinkre, hozzátartozóinkra, akik sajnos már nem lehetnek közöttünk.
Azt hangsúlyozta, hogy a hiány érzése közös, és összeköt bennünket. Életünk csak velük, és az ő emlékük megőrzésével lehet teljes. Hisz, ahogy a középkori szerzetesi lelkiség egyik legfontosabb jelmondata máig int bennünket: Memento mori! vagyis Emlékezz a halálra! Ami a halált, mint az örök életbe való átmenetelt állítja az ember elé.
Még, ha fájdalmas is – tette hozzá - el kell fogadnunk, hogy az elmúlás életünk része. Ahogy az ősz is az elmúlás ideje. Ilyenkor, Mindenszentek ünnepén még a természet is a gyász ruháját ölti: fakóbbak a fények, egyre hűvösebbek, sötétebbek a nappalok. De, ahogy tavasszal megújul a természet, s a borongós napokat felváltja a fényesség és a melegség, úgy kell, hogy a lelkünkben megbúvó szeretet érzése árasszon el bennünket az elhunyt szeretteinkkel való találkozás reményében.
Majd arról beszélt, hogy ezen az ünnepen nemcsak szeretteinkre gondolunk, hanem mindazokra, akik önfeláldozásukkal és tetteikkel szolgálták hazánkat, illetve szeretett városunkat., Székesfehérvárt. Fejet hajtunk és lerójuk kegyeletünket azok előtt a katonahősök előtt is, akik vérüket áldozva védték meg hazánkat.Majd beszédét azzal zárta, hogy itt, most Halottak Napja előestéjén gyúljanak a gyertyák a nekünk hiányzókért! Fohászkodjunk valamennyiük lelki üdvéért! Nyugodjanak békében! 

Az evangélikus, a református, valamint a katolikus egyház képviseletében jelenlévő lelkipásztorok az egybegyűltekkel közösen imádkoztak azokért, akiket az Úristen már elszólított a földi életből.
Az evangélikus lelki vezető arról beszélt, hogy az a reménységünk, hogy az Úristen eszünkbe juttatja mindazt a jót, amit azokon keresztül adott nekünk, akikre már csak emlékezhetünk.
A református lelkész Pál apostol Rómabeliekhez írott levelének felidézése révén Jézus feltámadásának tényéről úgy beszélt, mint a mi feltámadásunk zálogáról.
A katolikus atya imádságában azt hangsúlyozta, hogy Krisztus feltámadása óta a mi halálunk sem reménytelen elmúlás. Majd bizalommal könyörgött a Jóistenhez azokért, akik már megjárták az élet útját, s átléptek a halál kapuján, hogy szabadítsa ki őket a tisztulás helyéről, vezesse őket országába, ahol már nincsen többé könny, sem gyász, sem fájdalom, hanem csak örökké való öröm és boldogság. A megholtakért imádkozóknak pedig az igaz élet útján való vezetését kérte az Úrtól. 

Az ökumenikus ünnepségen a Vox Mirabilis Kamarakórus előadásában felhangzott több liturgikus ének, köztük César Franck: Panis Angelicus műve. Míg a SZIN-TÉR Egyesület irodalmi műsorában több versrészletet hallgathattak meg az egybegyűltek.