"A tárgyakról származó és az itthon gyűjtött mintákat többfajta módszerrel vizsgálták. Ezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az ezüstöket rejtő rézüst Kőszárhegy oldalában, a Borbély-pincében volt utoljára elásva. Volt olyan kincslelet is, ami az ásatás helyéhez köthető. Ezeknek a bizonyítékoknak a bíróság előtti bemutatására azonban nem kaptunk lehetőséget. A tárgyaláson a magyar tanúk nem szólhattak a gyilkossághoz kapcsolódó bűnügyi nyomozásról és a Seuso-kincshez szorosan köthető polgárdi quadripusról sem.” - mondta el Hajdú Éva.

 

 

A másik vendég Borbély István egykori polgármester, aki 1990-től irányította Polgárdit. Az ő szépapja talált rá saját pincéje mellett – egy szilvafa kivágásakor – 1878-ban a híres tripusra, amit ma már quadripusként ismerünk. Érdekességként elmondhatjuk azt is, hogy a négylábú tartóra a Seuso-kincsek tálai éppen ráférnek. Ezt a quadripust Borbély István szépapja egy református lelkésszel a Nemzeti Múzeumba vitte. A négylábú tartó megtalálása után száz évvel ugyanebben a pincében rejtette el Sümegh József a Seuso-kincsek darabjait, majd itt lelte halálát furcsa körülmények között, amit az akkori katonai ügyész öngyilkosságnak állított be.

 

„Amikor 1990-ben polgármester lettem, akkor találkoztam először az üggyel, azért, mert az 1980-ban elhunyt Sümegh József – aki a kincseket találta – édesapja keresett meg azzal, hogy a fia nem felkötötte magát, hanem megölték, méghozzá a legmagasabb katonai körökből. Az 1980-ban miniszterként működő Czinege Lajos neve is felvetődött, mint érintett, de nem mint elkövető. Véleményem szerint Sümegh József honvéd halálesete csak következménye volt egy jóval korábban kezdődő ügynek, aminek középpontjában a kincs állt.” – nyilatkozta korábban a Fehérvár Televíziónak Borbély István. A történet tehát most folytatódik, s biztosan izgalmas témák kerülnek majd a középpontba. Ha tehetik, látogassanak el kedden a képtárba, és tegyék fel kérdéseiket a helyszínen vendégeinknek!

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."