|
Az ide esztendő kezdetekor senki sem hihette komolyan, hogy az elmúlt másfél évtized két legmeghatározóbb, ám az utóbbi években szinte folyamatosan sérüléseikkel bajlódó, eredményeket alig felmutatni tudó teniszezője, Rafael Nadal és Roger Federer vívja az első Grand Slam torna, az Australian Open döntőjét, pedig így történt.
A világelső Murray és a másik jelenkori ász, Djokovics nagyon korán kiestek, mint ahogy több más, TOP 10-es játékos, nem utolsó sorban az említett két veterán remeklésének áldozatául esve. Ha már eljutottak a legvégéig, a spanyol és a svájci géniusz is olyan produkciót tett ki a melbourne-i aréna rekortánjára, amit sokáig nem fog senki sem elfelejteni, aki látta. Öt játszmában végül Federer nyert 6-4, 3-6, 6-1, 3-6, 6-3-ra, de igazából itt nem volt vesztes, csak két győztes. A 35 éves Federer ezzel 18. Grand Slam sikerét aratta, míg a 31 felé közelítő Nadal maradt "csak" 14-nél, amivel Pete Samprassal holtversenyben második az örökranglistán. Mindazonáltal hozzá kell tenni, ha a spanyol nem annyira sérülékeny, mint amennyire egész pályafutása során eddig volt, bőven meglenne már neki is minimum a 18. Mivel lehet még néhány jó éve, ha a sokszor kínzó hátfájása, a térdproblémái és egyéb nyavalyái nem kínozzák és nem kényszerítik hosszabb kihagyásokra, ne vessük el a lehetőségét, hogy növeli még ezt a 14-es számot ő is néhánnyal... Federer csodát tett azzal, hogy 35 évesen képes volt visszatérni a csúcsra, s négy és fél esztendő után megnyerte a négy nagy torna egyikét, így amennyiben ez a forma és eredményesség nem lesz tartós - ami ebben a korban már erősen valószínű -, akkor sem lehet benne hiányérzet. Nadalnak is maximum a végső győzelem az ami hiányozhat, minden más rendben van nála, még mindig atomteniszre, briliáns megoldásokra képes. Djokovics és Murray lehet bármennyire remek, állhatnak fölényesen a világrangsor élén felváltva, még sokat kell dolgozniuk, ha minden tekintetben fel akarnak nőni Federer és Nadal klasszisához, népszerűségéhez, ázsiójához.
|
