Németh Krisztián kiesése után módosította, egyben véglegesítette Portugáliába utazó keretét a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Bernd Storck.

A vasárnap (március 25.) esti Eb-selejtezőre a három behívott Vidi-játékos közül ketten - Fiola és Vinícius -  utaznak, a kapus Kovácsik, ahogy általában, most is kimaradt az utolsó szűkítésénél. A német kapitány újabb vad ötlettől vezérelve a kieső Németh helyére behívta az olasz másodosztályú Novara fiatal magyarját, Adorján Krisztiánt. Hogy ki ő? Talán még Storck sem tudja...

Alighanem sok szempontból sorsdöntő lesz a lisszaboni mérkőzés, ugyanis, ha nem nyer nemzeti csapatunk, már csak a csodában bízhat a vb-re jutási esélyeket illetően, s sorsdöntő lehet Storck számára is, mert a jól sikerült Eb-kalandot leszámítva az égvilágon semmit sem bizonyított, a világbajnoki kvalifikáció során a világszerte "csodált" 3 hetes felkészülés után egy arcpirító 0-0.ás döntetlenre futotta Feröeren, majd jött a Svájc elleni 2-3, hogy aztán végre Lettországban megszerezzük az első 3 pontot, majd az állandó pofozógép Andorrát is legyőzve már a csoport 3. helyén álljunk.

Nagyjából ez az a szinte amit az elmúlt 25 évben nagyjából stabilan szállítani tudtunk. Se több, se kevesebb. Na, de ehhez kell rendre 3 hetes szüneteket tartani az NB I-ben, szinte minden klubvezető és edző általános tiltakozása ellenére? Aligha. Most egy vereséggel vélhetően végleg szerte foszlik majd a "Storck-mágia" illúziója, ha volt ilyen egyáltalán valaha. Nyilván nem kívánhatjuk, hogy beleszaladjunk egy pofonba C. Roniék ellen, ám erősen benne van a pakliban. Óvva intenék bárkit attól, hogy a tavaly nyári Eb-csoportmeccsel példálózzon, mert azon a találkozón négyszer találtuk el a kaput, abból 3 gól született, a portugálok pedig látványosan csak arra ügyeltek, hogy ne kapjanak ki, mindig egyenlítettek, majd alibiztek az 1 pont érdekében. Az utolsó 2-3 percben az időt ölték, a kapunk felé sem fordultak. Végül nekik lett igazuk, megnyerték a tornát...

Szóval, nagyon szeretném, hogy Storck kapitány előhúzzon valamit a cilinderéből - már, ha van neki - ezzel elkenjük a kaján vigyort a portugál sztárok arcán, de tegyük a szívünkre a kezünket: van erre reális esélyünk, ha a szerencsefaktort kivesszük? Bizony nincs. Nekünk nemhogy CR7-hez mérhető klasszisunk, de még Quaresma, Renato Sanches, Bernardo Silva, André Gomes, Pepe vagy Moutinho szintjéhez közelítő kvalitású focistánk sincs. Egy sem. Mindazonáltal az ég és föld különbséget is el lehet tüntetni, de legalábbis szűkíteni, ha fizikálisan fel tudjuk venni a versenyt a luzitánokkal, ha végig bátran, hittel, önbizalommal és elszántan küzdve végig robotoljuk a 90 percet. Ennyi kell "csak" és lehet esélyünk.

Hogy lesz is valójában, lehet-e valójában? Várjuk ki a végét. Legyünk realisták, de merjünk álmodni! Hajrá, magyarok!