Advertisement
Advertisement

Advertisement
Advertisement
Kezdőlap
Fából készülő csodák a Csónakázó-tó partján Nyomtatás E-mail
Írta: Kész-Varga Mónika   
2017. június 23.
Javában zajlik A Szabadművelődés Háza szervezésében a Csónakázó-tó partján a RönkFeszt, melynek keretében több művész dolgozik azon, hogy a számukra biztosított farönkökből egy hét alatt elkészítsék saját faszobraikat. Kocsis Balázs szobrászművész ötlete nyomán pedig egy igazán különleges közös vállalkozásba is belefogtak: ugyanazon fával dolgoztak egymás után, folyamatosan változtatva az előző alkotást.

 

A régi hagyományokat felelevenítve A Szabadművelődés Háza újraindította a fa szimpóziumot és június 19-25-e között megszervezte a RönkFesztet. A táborba határon innen és túlról is invitáltak faszobrászokat, hogy egy hét leforgása alatt itt helyben, a Csónakázó-tó partján megalkossák saját szobraikat. A művészek mindegyike nagy elánnal dolgozik saját szobrán.     

Kiss Dániel, a fiatal művész - aki Budapestről érkezett a táborba - nem bízta sem a véletlenre, sem egy hirtelen jött ihletre a dolgot, prototípust is hozott magával, aminek mását készíti el fából. Az eredeti alkotás ruskicai márványból készült, és egy jelenséget ábrázol. Öt nap alatt szerinte vakon nekiállni egy alkotásnak kicsit merész lenne, ezért gondolta azt, hogy ő kész tervvel érkezik, és szobrai közül egy egyszerűbb formát választ. Elmondta, hogy ez az alkotása egy optikai jelenségen alapuló volitantes, mely egy latin kifejezés, jelentése üvegtesti homály. Tulajdonképpen akkor jelenik meg, mikor az ember felnéz a kék égre, vagy egy tiszta háttérre, és beúsznak a szeme elé ezek az alakzatok. A jelenség magyarázata – melynek orvosi lexikonban nézett utána - a szem fejlődése során visszamaradt sejtmaradványok árnyéka a szemfenékre levetülve. Ezt a márvány alkotását készíti el felnagyítva fából.
Beszélt arról is, hogy az anyagok fizikai határának a feszegetésével foglalkozik művészete során. A fához – mint mondta – teljesen másképp kell hozzáállni, hiszen sokkal rugalmasabb egységet alkot, mint a kő, ami sokkal hidegebb. 

 


 

Éltes Barna, aki Sepsiszentgyörgyről utazott ide a fesztiválra, egy kisebb szentély kialakításán dolgozik. Mint mondta, a fát – amit rönkként kapott – visszaállítja eredeti függőleges helyzetébe, mintha nem is vágták volna ki, és egy új életet kapna. Olyan, mintha egy építészeti forma, egy kápolna lenne. Hozzátette: lesznek benne elrejtve bizonyos formai képek, amiket a néző maga fog megtalálni a műben. 

Horváth János, aki egyedüli székesfehérváriként tagja a faszobrászok csapatának egy népies, naiv király megalkotásán munkálkodik. Elmondta, hogy teljesen egyszerű királyfejet szeretne elkészíteni palástba burkolva. „Kondor Bélás” kivitelben gondolkodik, grafikus módon, s kicsit „Szervátiuszosan” is. Alapvető motívuma a kalocsai Szent István ábrázolás. Hozzátette: részéről ez egy gesztus a város irányába.          

Miklós János - aki Úrhidáról jött - témája a mag, mely a körforgás része – mint mondja -, s abból van minden: a kezdet, a jelen, a jövő. Elmondta, hogy ez az alkotás a végtelenségről szól. Amikor elkészül, reményei szerint egy felkiáltó jel lesz annak érdekében, hogy vigyázzunk arra, ami körbevesz minket. Hozzátette: a természetben található formákat, hogyha kiemeljük a környezetből, ahol megtalálhatóak, hatalmasat szólnak, szenzációs világot és örökös alkotási folyamatot lehet felépíteni belőlük. 

 


 

Harsay János, aki Zamárdiból érkezett a táborba, egy nagyméretű facsavart készít. Az ötletet az adta – mint fogalmazott -, hogy fából csavart nem lehet vásárolni, csak vasból, rézből. Úgy gondolta, hogyha nem lehet kapni, akkor majd ő elkészíti. Művészete általában elrugaszkodott és poénos.      

Matl Péter, Munkácsról Őri Tóth István, legendás székesfehérvári fotós emlékének szenteli alkotását. Szobra fő ötletét – mely felesége rajza nyomán született meg benne - az adta, hogy Zamárdiban is voltak művésztelepek, ahol együtt voltak Őrivel, valamint most is víz mellett alkotnak. Így két hullámot farag, amik felett egy sirály fog repülni. A hullám az időt jelképezi, benne a végtelenség jelével, míg a madár, mint lélek fog megjelenni Őri emlékére.   

Kocsis Balázs szobrászművész is résztvevője a tábornak. Ő azonban nem önálló alkotást készít, hanem művésztársaival egy régi elképzelését valósított meg. A lényege az – mint monda -, hogy az adott farönkből mindegyik művész elvesz valamit, és azzal tulajdonképpen tönkreteszi a másik munkáját, de alakul valami új. S a legvégén, elfogy az egész. Ez egyfajta metafora: ez az életünk. Fadarabok vagyunk, s az élet folyamatosan farag bennünket, s a lehetőségeink, a körülményeink alakítanak minket. Hangsúlyozta, itt pár óra alatt megtörténik az, ami egy élet során. A folyamatot és a különböző stációkat kamerán rögzítették, hogy megörökítsék egy-egy művész után mi maradt a rönkből, s a legvégén a teljes megsemmisülést. 

A faszobrászok egyedi alkotásait, szobrait teljes egészében a hétvégén tekinthetik meg az érdeklődők, de a folyamatot addig is nyomon követhetik, ha kilátogatnak a Csónakázó-tó partjára, A Szabadművelődés Háza elé. A szobrok a jövőben a város különböző köztereit fogják majd szépíteni.  

 

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >