Ülök a szobában, ütöm a billentyűket, miközben folyik rólam a víz. Függönyök elhúzva, redőny leeresztve, de a szoba falán a hőmérő rendületlenül 32 fokot mutat, miközben kint 37 a „divat”, a városi betonrengetegben pedig a 40 fokot is eléri, sokszor meghaladja a hőmérséklet. Ma már megszokott nyári „járulék” a hőguta-közeli állapot, de nem volt ez mindig így. Én még emlékszem gyermekkorom szép, kiegyensúlyozott nyaraira, s nyilván nem vagyok ezzel egyedül.

Viharok, kánikula és hűvös napok a 70-es, 80-as években – mint ahogy azt megelőzően - is voltak, mégis kiszámítható és ezért, mondhatni, szerethető szezonok követték egymást. Ahogy az normális körülmények között természetes, nyáron nyár volt, télen tél, május végétől augusztus végéig kellemes, 25-33 fok körüli hőmérsékletek csábítottak mindenkit strandolásra, nyaralásra. Ennél sem melegebb, sem hűvösebb nemigen volt, csak kivételes esetben. A szezon 3 hónapjában 90-ből 75 napig kiszámítható, emberi időjárásban volt részünk, a maradék 15 tartogatta azokat a viharos, szeles, nagyobb forrósággal járó időszakokat, amelyekből manapság már jóval több akad.

Az évszakok eltolódtak, május elejétől szeptember végéig tulajdonképpen nyár van, az őszt igazából az október jelenti, míg a tavaszt az április. Novembertől márciusig tart a tél, amely vagy nagyon hideg, vagy rendkívül enyhe, de normálisnak legkevésbé sem mondható, ami az elmúlt 15-20 eszten-dőt illeti. Leginkább az hiányzik, ami a tél lényegét, savát, borsát adja: a hó! Gyakorlatilag mára oda jutottunk, hogy a szép, karácsonyi havazást, hófedte tájakat csak festményekről és fotókról, archív videofelvételekről ismerhetik a legifjabb korosztály tagjai, élőben alig látnak havat, azt sem a legszentebb ünnepen vagy annak tájékán. De jellemző ez az egész téli időszakra. Amint netán hull némi fehér égi áldás, az élelmes szülőnek azonnal rohannia kell gyermekével szánkózni, mert ami esik, az rögtön olvad is...

A fentiekben vázoltak okán megpróbáltunk választ keresni arra, hogy vajon valóban csak az üveg-házhatás és a felelőtlen emberi magatartás okozza az időjárás „megbolondulását”, vagy más (is), s milyen rövid, illetve hosszú távú következményei lehetnek? Farádi-Szabó Szilárd hosszú esztendők óta kutatja a valódi okokat, s azt, van-e esélyünk visszafordítani a negatív folyamatokat, azaz megmenthető-e a föld, vagy látható már a valódi világvége?

- A legfontosabb megfigyelés és megállapítás az, hogy a felmelegedés az utóbbi 2 évtizedben jóval gyorsabb volt, mint az elmúlt 200 évben, és ez a gyorsulás csak folytatódik, ha az emberek nem változtatnak, ha mi nem változunk és változtatunk! A káros emberi tevékenységek közül a legjelentő-sebbek: az elektromos energia termelése, a személyszállító járművek használata, a túlfogyasztás, a nemzetközi szállítás, az erdők kitermelése, és a füstkibocsátás. Az utóbbi években gyorsult a szén-dioxid kibocsátás és a gáz levegőben maradása is, ráadásul az a hányad, ami a levegőben marad, a 60-as évek elején még csak 40 százalék volt, mára már elérte a 45 százalékot is. Bár a természet kör-folyamataiban hozzávetőleg harmincszor annyi szén-dioxid keletkezik, mint az ember tevékenységéből, az ember által okozott szén-dioxid emisszió eléri a 20 milliárd köbmétert. Ennek nagy része első-sorban a fosszilis tüzelőanyagok (kőolaj, földgáz, fekete- és barna kőszén, lignit) elégetése révén ke-letkezik. A kibocsátás további 15-20%-a a földterületek hasznosításában bekövetkező változásoknak, köztük az erdőirtásnak és fakitermelésnek tulajdonítható.- mondja a szakember.

Az állattartás is jelentősen járul hozzá a klímaváltozáshoz. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének 2006-os számítása alapján a hús- és tejtermék célú állattartás a globális felmelegedés 18%-áért felelős, azonban sokak szerint ez az adat alulbecslés, és a valóságos érték sokkal magasabb. Az esőerdőket jelenleg óriási mértékben irtják, ami az üvegházhatás egyik fő okozója. Amazonasi esőerdő 55%-a elpusztulhat 2030-ra a mezőgazdaság, az állatarás növekedése, erdőtüzek, a szárazság és a fakitermelés jelenlegi üteme alapján.

Az is ismert tény, hogy a Föld éghajlatát befolyásolja a napsugárzás, valamint az, hogyan hasznosul a beérkező energia a földi szférákban. Ha ezek bármelyike megváltozik, akkor változik a Föld energiamérlege és ezzel éghajlata is. A kevesebb felhő miatt az eddig gondoltnál is nagyobb következményei lehetnek a globális felmelegedésnek, ugyanis a legújabb modell szerint 2100-ra akár 4 Celsius-fokkal is emelkedhet a Föld átlaghőmérséklete, ami kétszer akkora, mint amit eddig veszélyesnek hittek! A témában a legnagyobb szaktekintélyek között számon tartott Steven Sherwood professzor egy külföldi portálon úgy fogalmazott, hogy ez már nem veszélyt, hanem inkább katasztrófát jelent, könnyen elképzelhető, hogy lehetetlenné tenné az élet fennmaradását a trópusokon, továbbá elolvasztaná Grönland jégtakaróját és az Antarktisz jegének jelentős részét, ami pedig a vízszint emelkedéséhez vezet.

Talán, még nem késő! Legalábbis a legtöbb szakértő szerint van esélye a bolygónak a megmenekülésre. Ehhez azonban nekünk és az utánunk következő generációknak nem szabad további sebeket ejtenünk a bolygónkon és az ózonrétegen, ellenkező esetben a földi létnek, a Föld nevű bolygónak napjai megszámláltattak...