Szeptember 1-jén, pénteken Horvátország ellen kezdi meg szereplését a férfi kosárlabda Európa-bajnokságon a magyar válogatott, amelyben a bajnok Alba Fehérvár centere, Keller Ákos kulcsszereplő, az itt nevelkedett és innen külföldre szerződött Hanga Ádám pedig igazi vezére együttesünknek.

Ő a legmagasabban jegyzett honi játékos, aki a jelenlegi legszínvonalasabb kontinentális bajnokságban, Spanyolországban pattogtatja a labdát, néhány napja már a Barcelona színeiben. Nevezett két kosaras produkciója, napi formája valóban meghatározó nemzeti csapatunk tekintetében, ha ők elkapják a fonalat, s a többiek sem betliznek, könnyen okozhatunk meglepetést az Eb-n, bárkivel felvehetik a versenyt, egy mérkőzés erejéig mindenképpen.

Kicsit hasonló a helyzetük, mint a tavalyi Eb-n volt az előre lesajnált labdarúgó-válogatottnak, amely aztán csoportelsőként jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba... Ha mindenkinél minden klappol és a szerencse is melléjük áll, az Ivkovics-legények is megcsíphetik a jóval esélyesebb vetélytársakat, s bár a csoport-elsőségre nincs reális sanszuk, a csoportból való továbblépésre igen. A horvátok után sorrendben Montenegró, Csehország, Románia és Spanyolország következik majd a magyar kosarasok számára szeptember 2. és 7. között, tehát 7 nap alatt öt tétmeccsen lépnek pályára, amihez nemigen volt módjuk hozzászokni derék fiainknak. Ez a nagy sorozatterhelés jelentheti a legfőbb problémát, ugyanakkor vannak a keretben olyanok, akiknek megvan a kellő tapasztalatuk és rutinjuk, hogy ezt bírák.

Mielőtt áttérnénk az Alba szeptember végén kezdődő európai kihívására, tekintsünk kicsit vissza a múltba, ugyanis volt olyan időszak, amikor nemcsak, hogy ott voltunk az Eb-n, de meg is nyertük! Mégpedig fehérvári főszereplőkkel! Az 1955-ös „aranycsapat” kapitánya, egyik oszlopa az Építők kiválósága, Bogár Pál volt. A győztes együttes keretében – a szintén Építők játékos - Tóth László neve is szerepelt, s bár ő kevés szerepet kapott, ugyanúgy Európa-bajnoknak vallhatja magát, mint Bogár és a többiek. ’56-ban „disszidált”, az Egyesült Államokban él ma is. Bogár Pál, a 2012-ben, 84 éves korában elhunyt sportági legenda már 1953-ban Eb-ezüstérmes lett csapattársaival a nagy Szovjetunió mögött, két évvel később pedig már a végső sikerig menetelt, a hazai „döntőben” (körmérkőzéses rendszerben mindenki játszott mindenkivel, de ez a meccs volt a kulcs) éppen a szovjeteket 82-68-ra legyőzve, a Népstadion 40 ezer (!) nézője előtt. A válogatottban máig legeredményesebb fehérvári kosaras már ott volt, s mind a hat találkozót végigjátszotta az 1952-es Helsinki olimpián is, ahol csak a 9. helyet tudta megszerezni együttesünk, de nevét említve az 1954-ben megnyert főiskolai világbajnoki címről is illik emlékeznünk, amely szintén egyedülálló a honi férfi kosárlabdázásban. Nem véletlenül választották be a sportág magyar halhatatlanjai közé.

A magyar férfi válogatott egyébként 1969 óta mindössze egyszer, 1999-ben tudta kvalifikálni magát az Európa-bajnokságra, így idén 18 évnyi kihagyás után jöhet el a mieink ideje a nagy bizonyításra. A sportvezetőként is eredményes Bogár Pali bácsi ezt már nem élhette meg, mint ahogy az Alba Fehérvár legutóbbi bajnoki címét és kupasikerét sem, így csak fentről figyelheti, mire jutnak utódai a Bajnokok Ligájában. Abban a sorozatban, amelyben korábban még soha nem fordult meg az Alba, ami egyébként nem csoda, ugyanis ebben a formában ez a második BL-kiírás. Ugyanakkor erősségét illetően is igaz a megállapítás; ez az elérhető legmagasabb porond, amin megmutathatja magát a legjobb hazai együttes.

Ami az esélyeket illeti, a Braniszlav Dzunics által gardírozott alakulat a selejtező második fordulójában kapcsolódik a sorozatba, s az észt Kalev Carmo és a macedón Karposh Sokoli párharcának győztesével csap össze a továbbjutásért szeptember 24-én idegenben, majd 26-án a Gáz utcai csarnokban. Amennyiben ezt az akadályt sikerrel veszik Lóránt Péterék, akkor a török Pinar Karsiyaka következik a csoportkörbe kerülésért szeptember 29-én, hazai pályán, október 2-án pedig idegenben. Nem elérhetetlen álom a „krémbe” jutás, de mindenképpen nagy bravúr lenne, hiszen már a második körös ellenfél sem lesz „kutya”, a török gárda pedig végképp nem „ugatja” a sportágat, rutinos, jó csapat. Az Alba erejét – mint minden évben – alapvetően határozzák meg a légiósok, akik mind kicserélődtek a nyáron. Távozott Edwards, Taylor, Shepard, Farr, Mohammed és a végig sérült Burgess is, helyükre pedig egyelőre négy amerikai fiú érkezett, akik igen jó statisztikákkal, ajánlókkal jöttek, de valós tudásuk majd a BL és a bajnokság sorozata alatt derül ki.

Egy biztos: a sikerre éhes Alba (éppen úgy, mint a magyar válogatott az Eb-n) okozhat meglepetést, ha Dzunics mester időben be tudja építeni csapatába a négy új légiósát (egy ötödiket is igazolnak még később a tervek szerint) és a Paksról szerződtetett irányítót, Kovács Ákost, valamint újra formába hozza a sérülése okán szinte a teljes elmúlt idényt kihagyó Tóth Pétert. Egyelőre sok még a feltételes mód, azonban aligha kérdéses, hogy a szerb-magyar tréner pontosan tudja, mi a recept a csoportkörig vezető úthoz. Akár sikerül, akár nem, a 2017-es év mindenképpen a magyar és a székesfehérvári kosárlabdasport históriáskönyvének legszebb lapjaira kerül majd. Hajrá, magyarok! Hajrá, Alba!