Nos, ez bejött, de nem azért amiért azt eredendően gondolhattuk volna...

A bájos, mosolygós Elizabeth a saját versenyszámának teljesítése óta olyan figyelemnek örvend, mint anno Eddie a "sas", vagy Eric Moussambani az "angolna". Előbbi a síugrók között számított negatív csodabogárnak, mert éppen a szakág lényege nemigen ment neki, maga a síugrás, Moussambani pedig kis híján vízbe fúlt a sydney-i olimpián, úszás - na jó, vergődés -  közben... Mindketten világhírűek lettek. A mi Elizabeth-ünk is jól halad efelé, pedig nem esett el, nem törte ki a nyakát, becsülettel, hiba nélkül végigment a pályán, csak éppen azt nem csinálta, ami a szabdstílusú számnak a lényege; semmiféle ugrást, szaltót, pörgést nem mutatott be. Nagyjából az a szint, mint egy síugró, aki nem ugrik le a sáncról, hanem lecsúszik... Ez adta a mi Swaney kisasszonyunk hirtelen jött népszerűségének alapját.

Azt már előre tudtuk, hogy korábban venezuelai színekben próbálkozott, de nem jutott ki az olimpiára. Ez most, magyarként sikerült. Úgy, ahogy. Van aki pironkodik miatta, akad, aki szerint minden rendben, megtette amit ő tudott, nem esett el, nem okozott balesetet, nem akadályozott senkit, teljesítette a pályát, a maga módján...