|
„III. Béla és kora” címmel rendeztek nyilvános konferenciát Székesfehérváron. A „Teste Fehérvárott nyugszik – III. Béla király (1172–1196)" című tárlathoz kapcsolódó tudományos tanácskozáson két szekcióban, tegnap délelőtt a természettudományos kutatók eredményeit ismerhették meg az érdeklődők, délután a történészek mutatták be III. Béla király uralkodásának jelentősebb mozzanatait.
A konferencia "egyfajta számvetés arról, hogy a régi és az új tudományok mit tudnak hozzátenni III. Béla királyhoz és korához" - mondta el Szabados György történész, a Szent István Király Múzeum munkatársa, a délelőtti szekció levezető elnöke. Az előadók sorát Kásler Miklós Széchenyi-díjas professzor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója nyitotta. Előadásában beszámolt az általa vezetett munkacsoport különleges munkájáról, melynek során a Székesfehérváron feltárt, később a budapesti Mátyás-templomban elhelyezett III. Béla király csontmaradványaiból sikeresen azonosították az Árpád-ház férfi tagjaira jellemző DNS-t. A Hiemer-házban képekkel illusztrálva mutatta be a vizsgálati módszereiket. Mint mondta, az archaikus mintákat a bűnügyi mintákhoz hasonló elővigyázatossággal kezelték. III. Béla koponyáját bemutatva megjegyezte, hogy egyetlen egy foga sem hiányzott, sőt szuvasodásra utaló nyomot sem találtak. Csontjai alapján különlegesen erős fizikummal rendelkezhetett: „Az olimpián legalább 10 számban nyert volna ez az ember, ezzel a fizikummal.”
Olasz Judit, a molekuláris genetika szakértője elmondta, hogy a Göttingeni Egyetemmel párhuzamosan 10 embertani lelet vizsgálatát végezte el igazságügyi orvosszakértői módszerekkel. Mindegyik a székesfehérvári Bazilikából származott, öt épített, öt pedig földsírban helyezkedett el. A genetikai vizsgálat csak egy esetben mutatott rokoni kapcsolatot III. Béla királlyal, a vélhetően a Bazilikában a király jobbján, de 40 centiméterrel lejjebb feltárt sírból származó II/52-es kódszámmal azonosított csontmaradványok férfi ági rokonságot mutattak a király csontmaradványaival. Ez a kapcsolat a mostani genetikai kutatások szerint nem lehetett sem apa-fia, sem testvér kapcsolat.
Szentirmay Zoltán genetikus a módszereikről, a vizsgálat körülményeiről, nehézségeiről beszélt. Mint mondta, jelenleg is folyamatban vannak még vizsgálatok, amiknek az eredménye esetleg egyedi jellegzetességre, például a szemszínre is választ adhat.
Rácz Piroska antropológus előadásában bemutatta a székesfehérvári feltárás óta végzett vizsgálatokat, rámutatott a köztük lévő különbségekre és hasonlóságokra. Mint elmondta, az archeogenetika rendkívül hasznos információkkal tudott szolgálni, de eredményei éppúgy töredékesek, mint a történettudományé. „Sajnos a sírok feldúlása rengeteg információtól és megfigyelési lehetőségtől fosztotta meg az utókort.”
Délután a történészeké volt a főszerep. B. Szabó János (Budapesti Történeti Múzeum) a Magyar-bizánci háborúkról, Bárány Attila (Debreceni Tudományegyetem) III. Béla nyugat-európai külkapcsolatairól, Szabados György (Szent István Király Múzeum) III. Béla magyar királyságáról, Ribi András (Eötvös Loránd Tudományegyetem) a székesfehérvári johannita konventről tartott előadást.
|
