Kincsesbányán régi lakossági igény, hogy legyen a településnek saját temetője. Ennek megvalósítása nem lehetetlen, de több mint 30 milliós költséget jelent. A képviselő-testület is többször foglalkozott a témával, tett is néhány kezdeti lépést...

Tóth Bencze József nyugdíjas bányásznál pedig nem ismerek elkötelezettet, aki minden létező hivatalt, fórumot megjárt annak érdekében, hogy a temetőről ne csak beszéljünk, hanem a tettek mezejére is lépjünk.

Mert Kincsesbányán van használaton kívüli temető, ezt kellene modernizálni, a kor követelményeinek megfelelővé tenni. A több mint 50 éve elhagyatott rákhegyi temető siralmas állapotát a helyi lakosok, nyaraló tulajdonosok nem tudták tétlenül nézni, több éves munkával szinte csodát műveltek. Teljesen kitakarították, a sírokat rendbe hozták, a tönkrement fejfákat lecserélték, útjait lesóderozták.

Az önzetlen lakossági összefogásra a kincsesbányai önkormányzat is felfigyelt. A Kovácsné Klára vezette csapatot az elmúlt évben Környezet és Természetvédelmi Díjjal tüntette ki, elismerve közösségi tevékenységüket.

Május 19-én pedig a temetőben egybegyűltek előtt Mórocz Tamás plébános az egyház nevében, a terület tulajdonosaként mondott köszönetet a helyieknek a temető teljes rendbetételéért.

Valóban, én is azt gondolom, sajnos ritkaságszámba menő manapság az ilyen közösségi tevékenység. Abban is bízom, hogy a civilek megmutatták az utat a temető újra nyitásának irányába.