Hilda és Rozi egy barátnőjüket, Tóth Juliannát látogatták meg néhány nappal ezelőtt, s e kirándulás során születtek azok a fényképek, amelyek annyira megtetszettek nekem. Sőt, mint kiderült, e fotók bekerültek egy videoklipbe is, melynek szövegét Julika írta (a Halleluja dallamára), az énekes pedig Némethné Kovács Magda volt, aki ezzel a dallal akarta meglepni a barátnőjét. A produkció itt tekinthető meg – szerintem nagyon bájos:

https://www.youtube.com/watch?v=FzF2plAm3V0

A pipacsos mező persze nemcsak a fotózás szerelmeseit ihleti/ihlette meg, és sarkallja/sarkallta alkotásra, hanem a költőket is. Váci Mihály Pipacsok a búzamezőben című verse talán az egyik leghíresebb ilyen témájú mű:

Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben

Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.

Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.

Tőlük piros a táj!
_"Íme itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.

A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!

Színes mező – mint egy festmény  (Fotó: Márkus Hilda és Baráth Rozália)

Egyik kedvencem, a Vad Fruttik is elővette már a pipacsot egy dal erejéig:

https://www.youtube.com/watch?v=t9x1sOe0Qvs

A pipacsok vizuális megjelenítésének nagy klasszikusa Szinyei Merse Pál Pipacsos mező című festménye:

A nagymamának ugyan nem ez a piros virágos kép volt a kedvence Szinyeitől, hanem a Majális – aminek egy papírra nyomtatott reprodukciója ott lógott a siófoki lakás falán, amíg a mamika élt az általunk ismert földi testében, aztán elraktuk az emlékek közé egy szekrénybe –, viszont ezen a festményen nagyon szépen virítanak a piros virágok (legalábbis szerintem).

No, de miért is szeretjük annyira a pipacsot? Mert ugye nem túl tartós sem gyökéren hagyva a földben, sem leszakítva (úgy pláne egy pillanat alatt elfonnyad). Sokszor megzavarják a látványt az apró fekete tetvek a növény szárán (kisgyerekként sokszor szétlapítottam egy marékra való bogarat – akaratlanul persze), és az illata sem olyan különleges.

Baráth Rozália mezei virágok gyűjtése közben (Fotó: Márkus Hilda és Baráth Rozália)

A cikk teljes hosszában elolvasható az alábbi linkre kattintva:

http://fmc.hu/2017/07/02/pipacs-a-nyar-egyik-legvidamabb-viraga/