A nagysikerű, már több, mint negyvenszer játszott, huszonöt éves szeretői viszonyt felölelő Jövőre veled ugyanitt I. után a Vörösmarty Színház művészei az idei szabadtéri színházban a darab második részét is színpadra viszik, ami a főhősök ötven éves korától egészen nyolcvan éves koráig mutatja be George és Doris kapcsolatát. Így a két estén átívelő művel ötven éves időutazásra invitálják a nézőket. A darab kapcsán, a főpróbán Keller János és Váradi Eszter Sára művészek és a darab rendezője, Hargitai Iván mesélt a tapasztalatairól, és a darabról.

„Bár két szereplős darabról beszélünk, mégsem csak két embert ismerhetünk meg, hanem rajtuk keresztül a házastársaikat, gyerekeiket és unokáikat. Én hiszem azt, hogy aki megnézi ezeket az előadásokat, biztos, hogy talál benne olyat, ami ismerős lesz a saját életéből.” - mondta el a darab kapcsán a férfi szereplőt, Georget alakító Keller János. „Nagyon szellemesen fogalmazta meg gondolatait Slade, az író, hiszen ötven éven keresztül minden évben csak egy hétvégén találkozik George és Dorisz. A kapcsolatukra jellemző bensőséges viszony miatt, viszont ezeken az alkalmakon olyan dolgokat is elmondanak a másiknak, amit előtte soha senkinek.”  Keller hozzátette, hogy sokkal többről szól ez, mint egy egyszerű szerelmi légyottról, vagy egy hétköznapi szeretői viszonyról. Ezt a komplexitást és mély érzelmi töltöttséget igazán a második részben lehet bemutatni, ahol talán az életkorból adódóan is még több humorral átszőtt mélység és drámaiság jellemzi a monológokat.

Váradi Eszter Sára az általa megformált Dorisról mesélt: „Dorisnál olyan jellemfejlődés megy végbe ezen a két estén, aminek a gyújtó pontja egyértelműen George volt. Amikor megismerkednek az első részben, ő még csak egy egyszerű háziasszony volt és a második darabra egy komoly üzletasszony lesz, aki szakácskönyvet írt, TV műsort forgatott és best seller könyvet írt. A szeretője piszkálja fel az önérzetét, ennek a helyzetnek köszönheti, hogy önmagára talál és rájön, hogy van más élet is az otthon ülő háziasszonyénál.” A művész beszélt a darab egészéről is, miszerint a történet onnan indul, hogy egy tengerparti szállodában huszonéves korukban találkozik a két szereplő és a házasságuk és gyerekeik mellett viszonyt kezdenek egymással. Az a megállapodás kettőjük között, hogy egy évben egyszer találkoznak, minden évben ugyan azon a hétvégén, és így alakul ki egy olyan kapcsolat, ami 50 éven keresztül zajlik. „A humor forrása ezekben az 5 éves ciklusokban, amiket mi megjelenítünk a színpadon, abban rejlik, hogy hogyan változnak a szereplők kívülről belülről és hogyan formálódik a jellemük. Érdekes szituációk alakulnak ki, abból, hogy 362 nap elteltével kinek hol tart az élete a tavalyihoz és a másikéhoz képest. … Kihívás két este alatt 50 évet öregedni, de ebben az átalakulásban nagy segítségünkre volt Kárpáti Enikő, aki a jelmezeket tervezte, illetve Hargitai Iván rendező, akivel alaposan végig elemeztük a műveket.” - mondta el a művésznő.

„50 esztendős időutazás a nyári színházi estéken kétszer két óra alatt ugyanazokkal a színészekkel önmagában kuriózumnak számít.” - tette hozzá Hargitai Iván rendező.  Elemzésében elmondta, hogy ez egy több stációs történet, amelyben az amerikai dialógtechnika már maga is rendkívüli virtuóz színészi alakítást kíván.

A szereplők sokfajta módon mutatják meg magukat egymásnak, ami nem mindig kellemes, és egy idő után George és Doris kapcsolata sem tud megmaradni a könnyed szeretői kapcsolatok szintjén annak ellenére, hogy egész életükben 80 éves korukig összesen 70 napot töltenek együtt. Az ő együttlétükben van valami erőltetettség, de evidencia is. Ritkaság ez a színháztörténelemben, hogy ekkora időutazást mutatnak be két külön estén, mégis ugyan azokkal a színészekkel. A két estének összesen 12 stációja van, így áll össze egy kerek egész történetté, de mégis külön-külön is fogyasztható a két darab. Mégis elmondható, hogy kár kihagyni ezt az érzelmi és szellemi kuriózumot.