|
Koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak a Vásárhelyi úti Repülős és Ejtőernyős emlékműnél a második világháború után újjászervezett 62. Önálló Ejtőernyős zászlóalj tiszteletére. Juhász József nyugállományú repülős ezredes az eredményes és fontos szerepet betöltő zászlóalj történetét felidézve a katonák jelleméről így fogalmazott: „Gyors elhatározóképesség, lobbanékony, rámenős természet, bátor szív, erős akarat kell (…).”
Minden évben koszorúzással tiszteleg a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesülete a második világháború után újjászervezett 62. Önálló Ejtőernyős Zászlóalj alakulatának az emléke előtt. A Vásárhelyi úti Repülős és Ejtőernyős emlékműnél az 1951-1954 között ismertté vált, a magyar katonai és sportejtőernyőzés fejlődésében és eredményeiben fontos szerepet játszó katonákra emlékeztek.
„Gyors elhatározóképesség, lobbanékony, rámenős természet, bátor szív, erős akarat kell – amely tulajdonságok mind megvoltak a 62. Önálló Ejtőernyős Zászlóalj katonáiban.” – kezdte ünnepi beszédét Juhász József nyugállományú repülős ezredes, majd a száz évvel ezelőtti, első világháborús hőstettet idézte fel, amely vitéz Bertalan Árpád őrnagy nevéhez fűződik. A 67 évvel ezelőtt kezdő fehérvári ejtőernyős, összességében rövid, 37 hónapot jelentő történetéről szólt a megjelentek előtt. 1952-ben indult a zászlóaljnál a lövész- és ejtőernyős kiképzés, nyáron kezdték meg a felkészülést a magyar ejtőernyőzés történetének legnagyobb hadgyakorlatára. Az őszi hadsereggyakorlat minden idők legnagyobb nagyságrendű ejtőernyős bevetése volt: a sikeres gyakorlaton minden ejtőernyő kinyílt, azonban Juhász Mihály hadnagy, aki csapatzászlóval ugrott, még a levegőben életét vesztette. Az ünnepségen néma tisztelgéssel emlékeztek az elhunyt ejtőernyősökre, akik a második világháborúban vagy a kiképzések során vesztették életüket.
Az ezredes kitért a zászlóaljnak a város életében betöltött szerepére, a dunai árvíznél nyújtott segítségre, a mezőgazdasági munkákra is. A legsikeresebb 1953-as év a diverziós kiképzésre való áttérést is jelentette egyben. A zászlóalj 1954 őszén szűnt meg, majd hat év után indult újra az ejtőernyős kiképzés. A később szervezett találkozókból alakult meg a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége; az ezredes köszönetet mondott a Veterán Repülők és Ejtőernyősök székesfehérvári elnökségének, amely a tisztelet és a hagyományőrzés jegyében szervezi a találkozókat.
Az emlékműnél a város nevében Horváth Miklós Csaba önkormányzati képviselő helyezett el koszorút. Megemlékezett továbbá a szervező Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesülete, az ÖHP, a BEOSZ és a Magyar Veterán Repülőszövetség, a HOHE és a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete.
|
Belpolitika 
