Advertisement
Advertisement

Advertisement
Advertisement
Kezdőlap
Vinum leatificet cor hominis Nyomtatás E-mail
Írta: Temesvári Márta   
2008. május 23.

ImageA bor és a Biblia kapcsolatáról tartott előadást a Vörösmarty Társaságnál Glósz Ervin, a Magyarok Nagyasszonya Plébánai plébánosa, aki tavaly nyugdíjba vonult ugyan, ám még mindig aktívan misézik utódjával, Tornyai Gáborral. Ahogy előadásán is bebizonyosodott: szellemi frissessége az idő múlásával sem változott…

Az öreghegyi boráldást évtizedekkel ezelőtt honosította meg Glósz Ervin, aki folyamatos kutatásokat végzett a bor és a Biblia témakörében. Ezért is hívták meg a Vörösmarty Társasághoz, ahol sok olyan érdekességet tárt a hallgatóság elé, amelyekről eddig nem volt tudomásuk, illetve nem ilyen összeszedett formában és összefüggésekkel.

Ervin atya előadásában elmondta: Kézai Simon írja, hogy Árpád vezér Fehérvár mellett a Noé-hegyen ütött tábort. (Ez nyilvánvalóan ősi szőlőkultúrára utal.) A tövében virágzó falunak is Noé volt a neve (mint Bálint Sándor írja). Ezért nevezték el az öreghegyen megalakult, szőlészekből álló társaságot Noé-hegyi Szent István Borlovagrendnek, melynek tagjai János napkor összegyűlnek az öreghegyi templomban, hogy megáldassák a hegy levét.

Nagyon érdekes történelmi tény, hogy a török megszállás alatt Murtenza budai pasa földvárat és őrtornyot építtetett az Öreghegy tetején a szőlők védelmére. Ennek helyén és anyagából épült 1733-34-ben a Szent Donát kápolna, amelyet a szőlőhegyi birtokos jezsuita házfőnök áldott meg. A betelepült svábok hozták magukkal Szent Donát kultuszát a szőlők védelmére Münstereifeldből, a jezsuiták templomából. 1650-ben X. Ince pápa uralkodása alatt kiemelték az ókori katonatiszt, Szent Donát csontjait a katakombából és az újonnan alapított münstereifeldi jezsuita kolostornak adományozták. Számtalan csoda és imameghallgatás történt közbenjárására, ezért lett ő a szőlőhegyek védőszentje.

Image
Fotó: Temesvári Márta

 Az ostrom alatt földig elpusztított kápolna helyén újat építettek 1994-ben, s azóta minden év augusztus első vasárnapján búcsút tartanak az öreghegyiek. Az oltárképet a münsztereifeldi kegykép nyomán festette meg az Ausztriában élő művész, Karácsonyi Imre.

A Bibliában olvashatjuk: „Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában. Amikor ezt Kánaán apja, Kám meglátta… hírül adta kint lévő két testvérének. Ám Szem és Jáfet vállukra terítették a palástot és hátrafelé haladva betakarták apjuk szemérmét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk szégyenét. Amikor Noé felébredt a részegségből, s megtudta, mit tett vele kisebbik fia, így szólt: „Átkozott legyen Kánaán, legyen utolsó szolgája testvéreinek!” (Glósz Ervin elődje, Dr. Telengy László atya ehhez az idézethez mindig a következő kommentárt fűzte: „Lám, Noé apánk itta meg a bort, és Isten mégis a fiait büntette meg…”)

A Szentírás tehát Noét, mint szőlőültetőt tartja számon. Ezért tartják a borosgazdák védőszentjüknek. Bár a Zsoltároskönyv azt írja: „Vinum leatificet cor hominis” (A bor megvidámítja az ember szívét.), az Ószövetség általában elmarasztalja a borivást. A Példabeszédek könyvében például az áll: „Ki áldásban részesít maga is hízik, s aki itat maga is betelik itallal.” (11,25), valamint „Buja dolog a bor és tombol a részegség, ki ezekben gyönyörködik, bölcs nem lészen.” (21,10)

Az Újszövetség már inkább a pozitív oldaláról közelíti meg a bort. Jézus az Újszövetségben csodálatos szerepet szán neki: az Újszövetség egyetlen áldozatának anyagául választja. „A vacsora után kezére vette a borral telt kelyhet, áldást mondott, tanítványainak adta és így szólt: Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

Ez a bor apoteózisa. A Megváltó vére lesz belőle.

 
< Előző   Következő >