A III. Béla Lovagrend "magistere", dr. Töpler László egy nyílt levelet juttatott el szerkesztőségünkhöz a Nemzeti Emlékhely kapcsán, amit most teljes hosszában közzéteszünk. Lévén az ügy minden székesfehérvári lakót (sőt, nemcsak a helybelieket!) értinti, s mielőbbi KÖZÖS fellépést kíván.

Kegyelmet a székesfehérvári királysíroknak!

A jóakarat felkeltésének egyszerű, tiszta szándékával, harag és részrehajlás nélkül fordulunk minden jóérzésű , a holtak emlékét nemzetiségüktől, világnézetüktől függetlenül, „csupán” emberségből tisztelő emberhez.

Magyarországon bírósági nyilvántartásba vett társadalmi szervezetként évek óta azon fáradozunk, hogy a hajdani, székesfehérvári koronázó- királyi temetkező bazilikában eltemetett királyok, királynék, történelmünkben jelentős szerepet játszó egyházi és világi személyiségek egykori – ma már díszektől és földi maradványoktól megfosztott- sírhelyeinél az adott személyiség halálának napján csöndes, történelmi-kegyeleti szertartással fejet hajtsunk. Hóban, fagyban, tűző napsütésben, esőben tesszük ezt akkor, ha bemehetünk a sírokhoz, de akkor is, ha nem. Utóbbi esetben a romterület rácsán kívül helyezzük el némán virágainkat, koszorúinkat, s gyújtjuk meg emlékező mécseseinket. A régiek, a történelmi nemzet itt eltemetett nagyjai - amilyen Szent István királyunk, Szent Imre hercegünk, Könyves Kálmán királyunk, III.Béla lovagkirályunk, Nagy Lajos lovagkirályunk, vagy Mátyás királyunk is volt - iránti őszinte alázatból, s nem pedig pénzért, vagy hírnévért tesszük ezt. Ez a hagyományosan megélt, átélt alázat és kegyelet valójában talán semmiségnek számít a mai világban, de arra talán elég, hogy szavainknak hitelt, súlyt adjon.

A Mi - önbecsülésében hosszú idő óta csak megalázott - nemzetünknek, a magyarnak nem adatott meg az a méltóság sem, hogy szuverén államiság keretében megélt saját történelmének legfontosabb szakrális és közjogi központját, a Szent István királyunk által alapított székesfehérvári koronázó- királyi temetkező bazilikát legalább az országra ártó szándékkal, fegyverrel rátörő erő , ellenállásunkat leküzdve pusztította volna el. Sajnos, nem így történt. Hiába kérelmezték az akkor még jószerivel álló koronázó templom újjáépítését a török kapituláció (1688) utáni fehérvári prépostok, vagy az akkori fehérvári, világi elöljárók. Támogatást nem kaptak. Így történt, hogy a török kapituláció utáni barokk városközpont legtöbb háza, palotája a koronázó templom falaiból, oszlopaiból, síremlékeiből, mint „természetes kőbányából” épült. A felbecsülhetetlen értékű „köveket kitermelő” XVIII.- XIX. századi „vállalkozók” szégyenszemre még javadalmazást, sőt, horribile dictu a kitermelés során talált régészeti leletek bizonyos %-át is megkapták alapos munkájukért.

A Szent Hely Szelleme, vagy csupán az újra és újra feltörő, legtöbbször közösséginek álcázott egyéni ambíciók teszik, de tény, hogy a maradék, teljesen lebontott és kirabolt romterületet máig képtelenek békén hagyni a múló befolyásuknak, hatalmuknak emlékművet állítani akaró individuumok!

Most újabb „előkészületi szakban lévő” szándékos „jobbítás” készül a maradék romterületre: az ún. „Királyi séta projekt” keretében. Újra, mindnyájunk érdekében, de – legalábbis a mi véleményünket meg sem kérdezve - építeni akarnak a most befolyással, hatalommal bíró emberek. A politikának úgy tűnik semmi sem szent, s nem ismer kegyelmet, nem ismer Tabut. Elég nyilvánvaló az eddigi médiavisszhangból, a cél érdekében kifejtett kommunikációból, hogy újra egyéni és/vagy párt aktuál- politikai – gazdasági érdekek húzódnak meg e jobbító szándék mögött. Ebből pedig az következik, hogy 2008.május 28-án aláírják a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel a vonatkozó megállapodást , amely a Minket hidegen hagyó makett-város elemen túl sajnos a maradék Szent romterület újabb átlényegítésére is kiterjedne. Szeretnénk elkerülni a vádat, amivel minket, civileket igaztalanul illettek, mikor a „Nemzeti Emlékhely” vashangárja ellen demonstráltunk, hogy t.i. „Miért nem szóltak időben, hiszen a tervek nyilvánosak voltak!?”. Nem kenyerünk a konfrontálódás, s úgy véljük, nem ránk vet rossz fényt, hogy konfrontációhoz vezethet, ha véleményünknek hangot merünk adni. Nem szeretnénk ugyan, de ha ez az ára a székesfehérvári királysírok megmentésének, akkor vállaljuk, hogy egy ideig újból kikiáltanak majd minket mindennek, csak jó és tisztességes, magunkon kívül másokra és a jövőre is gondoló embereknek nem. Ezért még „időben szólunk”. A legnagyobb tisztelet hangján szólva k é r j ü k:

ne építsen Patyomkin-felépítményt – még Szent István királyunkra hivatkozva sem - a koronázó-királyi temetkező bazilika romterületére senki! Ha valamit mégis építeni akarnak közpénzből az kizárólag a hitelesség, az alázat, a kegyeletnyilvánítás érdekében történjék, s csakis az eredeti királyi-királynéi sírhelyeken királyokhoz - királynékhoz méltó síremlékek képében! A helyszínen fennmaradt – tudomásunk szerint jobbára a Budai úti volt szovjet laktanyában tárolt- eredeti síremléktöredékek, valamint korabeli, európai síremlékek alapján létrehozható síremlékek elkészülte után végre sor kerülhet arra, hogy a jelenleg a romterületen kívül tömegsírban nyugvó királyaink-királynéink összekevert földi maradványait DNS-alapú „szétválogatás” és azonosítás után, végakaratuk szerinti, eredeti sírhelyükre, a koronázó- királyi temetkező templom területére visszahozzák. Addig is: kegyelmet a székesfehérvári királysíroknak!

Sokat, nagyon sokat ront a „Reneszánsz Év” hitelén, hogy miközben hazánkban az idén mindenhol „Mátyás királyoznak”, többek között ennek a valóban emblematikus történelmi személyiségnek a végakarat szerinti nyughelyét sem jelöli semmi! Így valamire való ünneplés erkölcsi alapját, hitelét adhatná meg, ha egyebek közt Mátyás király nyughelyét is a székesfehérvári koronázó-királyi temetkező templom területén újra, királyhoz méltó síremlékkel jelölnék meg, s az ő csontjait is „kiválogatnák” a tömegsírból, s méltó módon visszatemetnék végakarat szerinti nyughelyére!

Így átdolgozva talán megmenthető a „Királyi séta projekt” is és a romterületen folyó újabb építkezések nem vonják el az utánunk jövő generációk lehetőségét arra nézve, hogy a koronázó-királyi temetkező bazilikát újjáépítsék. 

 a III.Béla Lovagrend magistere / dr. Töpler László /