A Földközi-tenger medencéje a középkorban is megőrizte jelentőségét Európa történelmében és művészetében. Az ókori kultúra hatásán túl az anyanyelvi világirodalmak is e környezetben találtak táptalajra és értő közönségre. Az akkoriban oly divatos műfaj, az udvari szerelmi költészet formanyelvét a mai Dél-Franciaországban élő, okszitán nyelű trubadúrok teremtették meg. Ezt a hagyományt alakították tovább az észak-francia trouvére-ek, majd gallego, olasz és német nyelvű követőik, akik később egész Európában elterjesztették a műfajt. E nyolcszáz éve élt költők nemcsak a líra megújítói voltak, hanem énekesek és zeneszerzők is. Éppúgy találunk közöttük nemeseket, sőt uralkodókat vagy akár kézműveseket is. Feljegyzések szerint a kor két híres trubadúrja, Piere Vidal és Gaucel Faidit hazánkba is eljutott a XII. század végén.

A trubadúrok egyszólamú zenéjében az antik örökség ötvöződhetett az arab zenekultúrával, a Keletről érkező új hangszerek, például vonósok lehetőségeivel. Ebből az üde, tavaszi ihletésű muzsikából ad ízelítőt a Musica Historica Együttes, valamint az igazi jelenkori trubadúr, az improvizációban is jeleskedő Miquéu Montanaro március 9-én, szombaton 17 órától a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház Szent István termében. A kellemes családi programon résztvevők a szerelmi költészet, a fin’amor korai gyöngyszemeit az azonos című antológiából magyar fordításban hallhatják majd. Néhány dallam az Ibéria zenéjét, valamint az olasz táncmuzsikát is bemutatja. A középkori ihletésű koncertet reneszánsz táncház előzi meg.

A családi programra minden érdeklődőt szeretettel várnak!