A bibliai időkben az olívaolaj a harmadik legfontosabb élelmiszernek számított a gabona és a bor mellett. Megtalálható volt a legszegényebbek háztartásában is. Illés prófétának is egy olyan özvegyasszony viselte gondját, akinek nem volt semmije, csupán egy kis lisztje és olaja, s ez elegendő volt ahhoz, hogy ellássa háza népét.

Az ígéret földje „Oly föld az, amelyre az Úr, a te Istened visel gondot… hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat.” (5 Mózes 11:12,14)

A görög mondás is úgy tartja egyébként: „Kenyéren és olívaolajon felnőni.” A Földközi-tenger vidékén a mai napig friss kenyeret mártogatnak az olajba, s azt szolgálják fel előételként vagy akár kiegészítő fogásként. A törökök sokszor összekeverik a zöld és a fekete bogyókat, ráöntenek egy kis olajat, citromlevet, megszórják mentával, csilipaprikával, s ezt fogyasztják kenyér és sajt kíséretében. (Van, amikor paradicsomot, kígyóuborkát, főtt tojást is kínálnak mellé.)

A mediterrán népeknél az olívaolaj az egyik legalapvetőbb táplálék (Fotó: savoryexperiments.com)

Az olívaolajat nemcsak az étkezésekhez kapcsolódva vették elő évszázadokon át, hanem a testápolásban is mindig fontos szerepet játszott: kezelték vele a sebeket, bőrbetegségeket, fűszerekkel keverve illatszerként használták, és még a juhok is olajos fürdőt kaptak, hogy így óvják meg őket a legyektől.

Az olívaolajat egykoron világításra is használták, és az istentiszteleteknél is elmaradhatatlan szerepe volt: fűszerezett olívaolajjal kenték be a papokat, a híveket, és az istentiszteletben használt eszközöket. Az ételáldozatban is elővették: Jákob is olajat öntött egy kősziklára, amikor áldozatot mutatott be Istennek (amikor elment feleséget keresni egy bottal és egy tarisznyával, s nem volt nála semmi más, amit felajánlhatott volna az Úrnak).

Már a bibliai időkben is jelentős szerepe volt (Fotó: publishingbychelle.com)

Az olajbogyó jelenleg egyike a legelterjedtebb olajtartalmú élelem-növényeknek a világon. Egyre kedveltebb élelmiszer, mivel gyógyhatása közismert: rengeteg vitamin (A, E, D, K…), nyomelem, esszenciális telítetlen zsírsav és polifenolok találhatók benne. Még Homérosz is „folyékony aranynak" nevezte.

A mai napig készül belőle szappan, tusfürdő, sampon és különböző krémek, melyeknek magas az E-vitamin tartalma, és rendkívül jól tisztítanak. Az olívaolajos készítményeknek minden bizonnyal örülni fog a hajunk, a bőrünk és körmünk is, hiszen segíti a haj és a köröm növekedését, táplál, puhít, hidratál. A hajra és az arcbőrre kínált pakolások, maszkok ugyanúgy hatásosak, mint a kapszula formájában kapható kivonatok.

Táplálja a hajat, a bőrt, a körmöt (Fotó: australianextravirgin.com)

Az olajfa-szüret október-novemberben kezdődik. A fák köré egy sűrű hálót feszítenek, majd felmásznak a fára a férfiak, jól megrázzák – és/vagy fagereblyékkel lefésülik az ágakról a bogyókat -, és a termés a hálóba hull. (Nem eshetnek le a szemek a földre, mert akkor megsérülnek és rossz minőségű lesz az olaj.) Ha szüretelés időpontja – természetesen – az érettségi foktól függ. Ha túl sokáig marad a bogyó a fán, akkor túlérik és leszedés után azonnal oxidálódik, a végtermék pedig kellemetlen ízű lesz.

A termés nagyon keménynek tűnik leszedéskor, de valójában nagyon sérülékeny és óvni kell az eljárás során. A legjobb, ha kézzel szedik le. A szegényebb tájakon hagyják, hogy lehulljon magától, és adott időközönként kiürítik a hálókat. A forró éghajlatokon ez utóbbi nem túl optimális megoldás, mert nagyon fontos, hogy mennyi idő telik el a leszedés és a sajtolás között (és hamar megkezdődik az odixáció). Ahol hűvösebb az éghajlat, ott kevésbé áll fenn ez a probléma.

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

https://www.fmc.hu/2019/09/06/olivaolaj-fozeshez-szepitkezeshez-gyogyitashoz/