Kezdőlap arrow Belpolitika arrow Az őszi erdő veszélye: a kullancs
Az őszi erdő veszélye: a kullancs Nyomtatás E-mail
Írta: Temesvári Márta - FMC   
2019. október 09.
A kullancsok tavasszal és ősszel érik el szaporodásuk csúcsát. A nőstények aktivitását befolyásolja a napsugárzás, a páratartalom és a nedvesség. A langyos őszi időjárás és a páradús (eső utáni) környezet idillikus számukra.

 

Nyáron a kánikula mindenkit a vízpartra – pontosabban: a tengerbe, tóba, folyóba… - űz (természetesen vannak élethelyzetek, amikor be kell érni az otthoni fürdőkáddal / zuhanykabinnal… vagy épp a kerti slaggal), hogy a forróságban hűs ölelést kapjon a test és lenyugodjon a tűző napsütéstől felhevült ember.

Ősszel, amikor már hűvösebb a levegő, kevésbé van kedvünk vállpántos / ujjatlan ruhát ölteni (a fürdőruháról nem is beszélve) és „alig-szandálban” fagylaltért állni sorba, miközben testünk egyre barnábbá válik az árnyék-mentes siófoki plázson. Szeptember végén bizony előkerül a kényelmes sportcipő (esetleg a jól „betört” bakancs), és irány az erdő!

Nemcsak sétálni / túrázni optimális ilyenkor, hanem falatozni is a gyümölcsökkel teli piknik kosárból. Leheverni a fűbe, egy puha pokrócra, s nézni, ahogy változik felettünk az ég, hallgatni a természet moraját…. – S még színezhetném tovább az idillikus képet, ha nem jutna eszembe a fűről és a bokrokról egy olyan állat, amely csak arra vár, hogy a közelébe kerüljünk és kihasználja testünket. (Esetenként maradandó károsodást okozva.) Ez pedig a kullancs.

E bosszantó ízeltlábúaknál két szaporodási ciklust figyelhetünk meg: a tavaszit és a nyárit, mivel ilyenkor sűrű az esőzés, ami kimondottan kedvez nekik. A nőstények aktivitását befolyásolja a napsugárzás, a páratartalom és a nedvesség. A száraz, nyári időjárást nem szeretik (bár akkor is aggódhatunk miattuk, mert szinte minden helyzetben feltalálják magukat és képesek túlélni a szélsőséges helyzeteket is), a langyos / hidegebb tavasz / ősz és a megfelelő páratartalom viszont paradicsomi környezetet biztosít számukra.

2004-2007-ben készült egy kutatás, mely a Kárpát-medencében található, Európában őshonos Ixodes ricinus (ricinus kullancs) életét hivatott megfigyelni. Az említett időszakban történt felmérés alatt a tavaszi csúcs a májusi-júniusi hónapokra esett (óránként 84-128 db kullanccsal), az őszi pedig szeptemberre (óránként 21 kullanccsal).

Ha enyhe az ősz és a tél, sokkal több kullancs áll lesben a fűben, a virágokon és a bokrok között, a globális felmelegedés miatt pedig az utóbbi évtizedekben olyan területeken is megjelentek ezek az ízeltlábúak, ahol korábban nem igazán fordultak elő.

Hazánkban fokozottan veszélyes területnek számít Vas, Zala, Somogy, Győr-Moson-Sopron és Nógrád megye, a Balaton-felvidék, valamin Budapest és annak agglomerációja. Korábban csak az erdők és a mezők jelentettek veszélyt, ám „manapság” már a városok kertjeit, parkjait is előszeretettel népesítik be.

Ha hosszú (és melegnek mondható) az ősz, akkor a kullancsok jobban szaporodnak. Életük kilencven százalékában „szabadon” élnek, a fejlődésük egy része viszont a vérszíváshoz van kötve. Hazánkban „háromgazdás” kullancsokkal találkozhatunk, melyek minden fejlődési szakaszban – láva, nimfa, kifejlett állat – vért szívnak a „gazdatesten”.

A lárva napokon át issza a vért, majd lepottyan a földre és nimfává válik. Aztán újra testet keres (vannak olyan kullancsok, melyek gyíkokra, madarakra, kutyákra, vagy az emberre akaszkodnak), majd 3-8 nap után ismét elereszti áldozatát, és átvedlik kifejlett nősténnyé vagy hímmé. A közönséges kullancs ivarérett korban háziállatokon, nagyobb testű emlősökön, illetve az embereken élősködik.

 

 

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

https://www.fmc.hu/2019/09/24/az-oszi-erdo-veszelye-a-kullancs/

 

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >