Tíz napja nagy hidegben és hóban indult el Magyarországra segítőivel a lappföldi Korvatunturi vidékéről Joulupukki. A székesfehérvári gyerekek - 0-99,9 éves korig - hangos énekszóval várták őt szombaton délután a Városház téren. A Rovaniemiből érkező finn Mikulás mesélt a lappföldi életről, ahol a nyár egyetlen nap, hiszen a nap körbe-körbe jár, és sosem nyugszik le. Az ezer színben pompázó őszben a természetet járva szívesen beszélget az erdő állataival, amelyek közül a mókus és a rénszarvas a kedvence. A hatalmas hóval érkező tél pedig már az ünnepvárás hangulatában és sok munkával telik a Jó Öreg számára.

Joulupukki egy titkát is megosztotta hallgatóságával. Miután mindenki megígérte, hogy Télanyónak nem árulja el, bizony kiderült, miért is nem fog soha halat a finn Mikulás. Bár horgászni nagyon szeret, csalit azonban nem használ, hiszen az alatt az egy óra alatt, amit a tóparton tölt, ő inkább alszik. A fehérvári gyerekek tapssal köszönték meg a szép és vidám északi történeteket.

Mielőtt a személyes találkozók elkezdődtek az Adventi színpadon, Joulupukki még azt kérte a 100 év alatti fehérvári gyermekektől, ha van olyan könyvük, amelyet szívesen felajánlanak, tegyék meg, hogy a nehezebb sorsú kicsiknek és nagyoknak egyaránt legyen lehetőségük olvasni, s hogy mindenkinek kerüljön egy-egy szép történetet rejtő kötet is a karácsonyfa alá.

„Legyünk jók, és a karácsonyi béke és szeretet töltse be szíveinket! Adakozzunk a rászorulóknak és a nélkülözőknek adventben. Cselekedjünk úgy, ahogyan azt szeretnénk, hogy velünk is cselekedjenek embertársaink!" Így búcsúzott, s indult útjára Székesfehérvárról Joulupukki.