A durián a majomkenyérfa-félék családjába tartozik. Az ázsiai trópusi esőerdőkből származik, de elterjedt a Maláj-félszigeten, India déli részén, Thaiföldön, Indonéziában, Srí Lankán is. Termesztik a Fülöp-szigeteken, Indokínában, Afrika keleti részén, Közép- és Dél-Amerikában.

Leginkább kisparaszti gazdaságok foglalkoznak a szaporításával: magról nevelik,  7-15 év kell ahhoz, hogy termést hozzon.  A durian fa 40 méter magasra nő, terebélyes, sűrű lombú. Örökzöld, levelei szórt állásúak, virágai 3-30 tagú csomókban fejlődnek: a csésze harang alakú, 5 cimpájú, az 5-7 cm hosszú szirmok fehérek, rózsaszínek vagy aranysárgák.

A 15-30 cm nagyságúra nőtt termés tojás vagy gömbölyded alakú, mely gyakran asszimetrikusan fejlődik, meggörbült. Súlya elérheti a 8 kg-ot is! A terméseket közvetlenül érés előtt szedik le, vagy összegyűjtik a fa alól a lehullt példányokat.

Rendkívüli vitalizáló hatása miatt népszerű (Fotó: pexels.com)

A durián külső terméshéja vastag, rostos, zöld színű és tüskék borítják.

A magköpenyt főként nyersen fogyasztják, s ajánlott minél gyorsabban elvégezni e műveletet, mivel oxigénnel érintkezve hamar megsavanyodik. Az éretlen, egész termést párolt zöldségként szokás felkínálni, a magokat pedig főzni vagy pörkölni szokták.

A cikk további része elolvaható az alábbi linkre kattintva:

https://www.fmc.hu/2020/05/09/durian-nagyon-finom-es-rettenetesen-budos/