Akinek akad a kertjében egy szép, betegségektől mentes diófa, az többszörösen is szerencsésnek mondhatja magát: egyrészt örülhet annak, hogy a fa alatt menedéket talál, ha tűz a nap (számtalan írót / költőt /dalszerzőt megihletett a vén diófa-nyújtotta árnyék), másrészt élvezheti az egészséges (és a boltokban / piacokon elég magas áron kapható) dióbelet, valamint nem szabad elfeledkezni a gyönyörű levelekről sem, melyek nemcsak csodásan mutatnak, hanem rendívül hasznosak is!

A Kárpát-medencében két fajtájával találkozhatunk a diófának: a leggyakoribb az ehető diót termő közönséges dió (Juglans regia), a ritkábbik pedig a fekete dió, mely Észak-Amerikából származik, s főként díszfaként ültetik.

A közönséges diófa levelét egykoron igazi elixírnek tartották. Ennek oka az, hogy a bőrbetegségektől kezdve a hajápoláson át a méregtelenítésig rengeteg problémát orvosolhatunk vele. A levelek közel tíz százalékban csersavat (tannint) tartalmaznak, három százalékban kvercetint és kempferol flavonoidokat, s egy százalékban C-vitamint. A diófalevél baktérium-, gomba-, és vírusölő is.

A diófa levelét megvastagodott, zöld állapotban ajánlott leszedni (a nyári időszakban). A rozsdafoltos, sárgás levelek már nem használhatóak. Miután leszedtük a leveleket, szárítsuk meg árnyékos helyen, majd morzsoljuk össze, és tároljuk a felhasználásig páramentesen! – Természetesen a friss leveleket is felhasználhatjuk!

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

https://fmc.hu/2020/05/30/regeneralodj-diofalevellel/