Advertisement
Advertisement

Advertisement
Advertisement
Kezdőlap arrow Kultúra arrow Vén Zoltán lebontja a misztériumjátékot
Vén Zoltán lebontja a misztériumjátékot Nyomtatás E-mail
Írta: Temesvári Márta   
2008. május 29.

ImageVén Zoltán grafikusművész aprólékosan kidolgozott, remekműveknek is nevezhető képeiből nyílt tárlat a Vörösmarty Teremben. A kiállítást Kozák Csaba művészeti író nyitotta meg, aki hosszasan elemezte és magasztalta – joggal – az alkotásokat.

„A művészt még a budapesti Ráday utca magasságából ismerem, ahol az 1921-ben alapított, majd 1999-ben újraélesztett Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete székel.” – kezdte a visszaemlékezést Kozák Csaba – „Úgy a gyűjteményükben, mint számos csoportos tárlaton láthattam munkáit, melyeken a szemnek sokat kell időznie, hiszen ezt a részletgazdag kivitelezés megköveteli. A jelen kiállításán válogatást láthatunk az utolsó tíz évből, az oeuvre-nek abból a szeletéből, amit mindig is következetesen épített. Vén nyomdász szakképzettséget szerzett, becsülettel kitanulta választott mesterségét, kalandozott a festészet világában, ám az ex libris műfaja közelebb állt hozzá, nevet is így szerzett magának.”

Image
Fotó: Temesvári Márta
Vén Zoltán eddig egyéni és csoportos kiállításokon is bemutatta műveit, miközben a Pénzjegynyomdában tervező grafikusként dolgozott. Egy olyan helyen ahol alapkövetelmény a precízitás. A több mint három tucat munkát felvonultató tárlat közös nevezője a minőség, legyenek bár fekete-fehérben vagy színesben kivitelezve a rézkarcok, rézmetszetek, litográfiák, tollrajzok, porzások és vegyes technikával készült alkotások. A művek állandó szereplője maga az ember, bukásában és dicsőségében, hiúságában és nagylelkűségében, hősiességében és esendőségében.

Vén Zoltán a prehistorikus ősléttől kezdve, a sámánisztikus időkön át, a biblikus korokon túl ível a máig, sőt, van ahol a jövő illetve a science fiction világába utaztatja nézőit. Időigényes, gazdagon megdolgozott művekkel van dolgunk, ahol a részletek ugyanolyan fontosak, mint a központi figurák, a főmotívumok. Humor, báj, irónia, abszurditás és groteszk megközelítés egyszerre van jelen a lapokon. A művész archaikus történeteket idéz, jelenít meg a saját átírásában értelmezve azokat.

„Úgy parafrazeál, hogy nem sérti az eredeti – ne mondjam ötletgazdát –, ám teljesen belakja az eredeti terrénumot, a saját világképére fordítva azt.” – mondta Kozák Csaba – „Képeinek címei vagy pontosak, leíró jellegűek, vagy pedig szójátékra épülnek, csavaros gondolatot sugallnak, meghökkentő párba-állításoknak lehetünk tanúi. A Dobszerdán egy ősi, ismeretlen törzs tagjai dobolnak pajzsaikon, miközben megjelenik a mi legatyásodott kisbírónk, huszárunk, a mágikus woo-doo szertartást összerendeli Krisztussal, az Angyali üdvözlet a benzinmotornak szól, Noé bárkája helyett a Bolondok hajóján utaztat minket, a Szolgálat Időm emlékére című munkán pedig a harcos férfiak társaságának középpontjában álló fej nélküli alakra applikálhatjuk a saját katonafotónkat. Vén világában minden megtörténhet.”

Zenekarában együtt lépnek fel világhírű szerzők és alulképzett ismeretlenek. Pandóra szelencéjére a proletáriátus pörölycsapású kalapácsa sújt le Bíró plakátjáról idetelepítve. Mi kell a sci-fihez? Mondjuk Szphoklész bölcsessége, robotok bonyolultsága, álombeli lények szerepeltetése az osztott képmezőn. A mór asszony dobjából tálca lesz, miközben a dohányzó görög birkózó szomjasan várja italát. Angelusán megjelenik az eredeti kép átirata, Dali és múzsája Gála társaságában mialatt magyar címeres figurája hátából fiókok nyílnak. Mi mást tehetnének? Közben csuklóból rajzol egy rozettát, csak hogy megvillantsa képességeit. A mennyország kapuján becsípődik egy lélek, a mester egy fontos kört húz szerkentyűjéhez, Oszlopi közt pedig odaülteti Kazinczyt. Poénok és geggek, Jákob Laktorjája Leiter Jakabbá alakul a nyomda ördöge által, Jupitert és Junót az eredeti szövegkörnyezetből kiragadva egymás mellé rendeli, érintésnyi távolságra ülteti. Részeg Noéja felkiált: „és építek nektek egy bárkát.” Alkímistája a tokaji bor titkát fejti meg.

Vén Zoltán lebontja a misztériumjátékot, testközelbe hozza a dolgokat, hiszen megadatott a művésznek az értelmezés szabadsága. Dávid és Judit együtt kerékpároznak tandemszerű bringájukon. Szatyraikban, szűtyőikben – mintha csak a bevásárlásból térnének meg – Góliát és Holofernész levágott fejét viszik. Többszereplős képein ugyanúgy elrejti Handel és Beethoven portréját, mint Marx és Lenin arcmását. Vén gátlások nélkül (de nem gátlástalanul) csapong, pazarolja tudását/információit a világról. Mindent mindennel összerendel, kiragad az eredeti kontextusból, hogy új megvilágításba helyezze a dolgokat. A művész ugyanolyan könnyedséggel rajzol/metsz egy klasszikus arcélt, egy pózoló emberalakot, egy dekoratív oszlopfőt, hullámzó drapériát mint hamvas gyümölcsöt. Fölényes könnyedséggel használja eszköztárát. Fekete-fehér és ezek átmeneteit használó művei a színek limitáltsága ellenére is színesek. Képein mindig történik valami, semmi nem statikus, változásban minden mozgásban, állandó változásban van. Dinamikusan kivitelez, pedig egy-egy munka akár egy hónapig is készülhet.

„Vén művei első látásra klasszicizálnak, archaizálnak, mai világunktól idegennek tűnnek.” – fejezte be a megnyitó beszédet Kozák Csaba – „A trükk annyi, hogy egy régi technikát, technológiát úgy képes aktualizálni, hogy új, friss jelentésréteggel ruházza fel alkotásait. Egy ősi vizuálitást képes a ma nyelvezetére fordítani. És ez nem semmi.”

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >