Advertisement
Advertisement

Advertisement
Advertisement
Kezdőlap arrow Egyház arrow Portré: Gállné Medveczky Borbála
Portré: Gállné Medveczky Borbála Nyomtatás E-mail
Írta: Temesvári Márta   
2008. április 26.

ImageA lelkész szó kapcsán legtöbbször egy férfira gondolunk, aki – mint a teremtés koronája – hirdeti az igét gyülekezetének. Istennek azonban női szolgálói is vannak a prédikáció területén. Közéjük tartozik Gállné Medveczky Borbála, az Iszkaszentgyörgyi Református Gyülekezet lelkipásztora, aki vendégül látott parókiáján. A reggeli istentisztelet után arról faggattam, hogy miért választotta ezt a szolgálatot hivatásául?

Image
Fotó: Temesvári Márta
„Hívő családba születtem.” – ült le a szószék előtti kis padra –„Édesapám római katolikus, anyukám pedig református vallású. Amikor összekötötték az életüket, úgy határoztak, hogy a születendő gyermekeik majd nemek szerint követik őket a vallásban. Így a húgommal reformátusok lettünk, az öcsém pedig római katolikus. Természetesen mindannyian jártunk hitoktatásra, s én a szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségiztem.”

Gállné Medveczky Borbála akkor még nem tudta, hogy hol tanuljon tovább. Ő is valahogy úgy volt, mint Bálám, aki elindult egy úton a szamarával, és miután az Úr angyala háromszor is megállította őket, hogy figyelmeztesse, hogy tévúton járnak, akkor jött csak rá arra, hogy mit is kell tennie. Azelőtt nem látta az angyalt, ahogy Borbála sem, aki ifjú korában nagyon szeretett zongorázni (a szentendrei gyülekezetnél sokáig orgonált is), ezért arra gondolt, hogy majd bizonyára híres zongoraművésznő lesz belőle. A Zeneakadémiára viszont már nem jelentkezett, mert rájött, hogy hibás döntés lenne. A második tévút a Pénzügyi és Számviteli Főiskola volt, ahová a szülei buzdítására adta be jelentkezését. A felvételi vizsga viszont nem sikerült. Az Úr angyala akkor is feltartóztatta. A harmadik tévút pedig egy hostessképző tanfolyam volt, bár pozitív következményekkel is járt (megszerezte például az angol középfokú nyelvvizsgát).

Ezt követően jutott el oda, ahova Bálám: meglátta, hogy az úton kivont karddal áll az angyal és nem engedi tovább menni. Ekkor kezdett el komolyan gondolkozni azon, hogy az Úrnak valószínűleg más terve van az ő életével, s egy teljesen új irányba akarja terelni. Egy évig munkanélküli volt, s ezidő alatt sokat imádkozott és orgonált esküvői alkalmakkor. A gyermekeknek istentiszteletet tartott, s egyre inkább kezdett belefolyni a gyülekezet életébe, miközben a Bibliát is gyakrabban forgatta.

Egy alkalommal pedig kinyílt a könyv és egy Ézsiás ige így szólt hozzá: „A pogányok világosságává teszlek, hogy szabadulásom eljusson a föld határáig.” Akkor úgy érezte, hogy Isten végre utat mutat neki, s be kell teljesítenie küldetését. Jelentkezett a Budapesti Református Teológiára, ahol megismerte jelenlegi férjét, Gáll Attilát. A Teológia elvégzése után mindketten ösztöndíjjal külföldre mentek. Gállné Medveczky Borbála Börmingembe, ahol egy kórházban töltötte a gyakorlati idejét. A betegek lelkigondozása közben jött rá arra, hogy ez a munka valóban neki való.

Hazatérve elvégzett egy három éves kórházi lelkigondozói tanfolyamot, s még nem volt kezében új diplomája, amikor már a Fejér Megyei Szent György Kórházban dolgozott, majd a Budapesti Irgalmasrendi Kórházban. Aztán átvette a csóri gyülekezet vezetését, most pedig Iszkaszentgyörgyön hirdeti az Igét. Mindeközben két kisgyermek boldog anyukája. A gyermeknevelést és a lelkipásztori szolgálatot – elmondása szerint – tökéletesen össze tudja egyeztetni egymással, hiszen a nagyszülők és a gyülekezet nőtagjai is jelentős segítséget nyújtanak. Ha olyan munkája van, ahová nem viheti el magával az apróságokat, mindig akad, aki szívesen vigyáz rájuk.

Női mivolta kapcsán pedig valószínűleg mindenkiben felmerül a kérdés: Vajon másként tekintenek az emberek egy női lelkészre, mint egy férfira? Ő úgy érzi, hogy a gyülekezete elfogadja őt. Amikor a férje volt a helyi lelkész, akkor nagyon sokat segített neki, így az emberek természetes volt, hogy átvette tőle a szolgálatot, amikor párját megválasztották polgármesternek.

A külső szemlélőnek úgy tűnik, Gállné Medveczky Borbála tökéletesen elégedett az életével. De vajon tényleg így van ez? „Bár így is teljesnek érzem az életemet, azért van, ami hiányzik belőle.” – mondja – „A kórházi szolgálat nagyon hiányzik, csak most nincsen rá időm. A másik vágyam pedig egy harmadik gyermek. Ha ez a kettő megvalósulna, akkor már tényleg nem lenne bennem semmiféle hiányérzet.”

 
< Előző   Következő >