„Ha ma mindenki itt lehetne, akkor bizony Romhányi professzor tanítványai el sem férnének ezen a téren! Ez az év azonban sajnos ebben a tekintetben is különleges. A koronavírus-járvány okozta helyzet miatt idén sajnos csak szűk körben emlékezhetünk meg Romhányi Györgyről.” – kezdte gondolatait dr. Gógl Árpád belgyógyászt, egykori egészségügyi miniszter. Ahogy azt a hajdani tanítvány elmondta a professzor 1905. szeptemberében, a megye szülötteként látta meg a napvilágot, éppen ezért hagyományosan szeptember végén rendezik meg Száron az akadémikusra emlékező tudományos ülést, valamint ünnepélyes keretek között adják át a Romhányi Díjat.

„A mai napon mesterünkre emlékezünk és reméljük, hogy gondolatait és tanítását át tudjuk adni az utódoknak is. Hihetetlen jó korosztály nő föl ma Magyarországon, nagyon tehetségesek a fiatalok, sokat dolgoznak, jó szemléletűek! Remek helyzetben lesz a magyar egészségügy a XXI. században is!”

A 29 évvel ezelőtt, 86 éves korában elhunyt Prof. Dr. Romhányi György, Fejér megyei születésű kórboncnok előtt rótták le tiszteletüket a professzor hajdani tanítványai, Dr. Tán Zoltán, Dr. Móricz István, Dr. Solt István, Dr. Derényi Gábor, Dr. Gógl Árpád, valamint Dr. Kovács Krisztián, a Magyar Orvosi Kamara Fejér Megyei Területi Szervezetének elnöke az Oskola utcában 15 évvel ezelőtt elhelyezett emléktáblánál. 

Az elismert akadémikus az orvosképzés olyan kiemelkedő alakja volt, aki Székesfehérvárt mindig a saját városának tekintette – mint a Ciszterci Főgimnázium egykori növendéke. Előadásainak a jegyzetei még ma is kézen forognak: a kórbonctani katedrán teljesedett ki pályája, amit a tanítványok feltétel nélküli szeretete, a szigorúság és az inspirálni tudás jellemzett. Tőle származik az a mondás, hogy:

„A patológia az emberi szenvedések tana. a szervi elváltozások tükrében!”. Egész életében diákjainak azt tanította, hogy a halottak az utolsó példájukkal a boncteremben az orvosokat tanítják. Hozzá fűződik az a meghatározás is, hogy a magyar orvos alázattal szolgálja a magyar népet.