Az első félidő jelentős mértékben hasonlított az Izland ellenihez: a vendégek kezdtek jobban, Radonjic szép egyéni alakításával meg is szerezték a vezetést a 17. percben, 0-1!. Ahogy aztán abban is némileg volt hasonlóság a csütörtöki összecsapással, hogy 20-25 perc után éledt igazán a magyar csapat, de most ez több lehetőséggel járt. Szoboszlai szabadrúgásból és akcióból is célba vette a kaput, de vagy mellé szállt a lövés, vagy nem volt elég erős, így Dmitrovics védeni tudott, mint ahogy annál a fejesnél is, ami hatalmas ziccer volt jó fél óra elteltével, de középről, 7 méterről gyengén és nem is túl jól helyezve stukkolt salzburgi légiósunk a szerb kapus nagy örömére.

 

Érett a magyar egyenlítés, ami a 39. percben be is következett: egy formás akció végén Nikolics remek passzal hozta ziccerbe a kilépő Kalmárt, aki higgadtan fejezte be a támadást, laposan a kapu bal oldalába lőve, 1-1! A végén még a szerbek előtt is adódott egy komoly lehetőség, de a pihenő előtt az eredmény már nem változott, a látottak alapján az 1-1 megfelelt a játék képének, gyorsan hozzátéve, hogy a tapasztaltak azt mutatták: a szerbek hátsó alakzata könnyen zavarba hozható, így bízhattunk abban, hogy további gól, gólokat lőhetünk.

 

A fordulás után is nagyjából az volt a meccs képe, mint az első 45 percben. Még a 60. percet sem várta meg "távirányítással" Rossi, Könyves és Nego érkezett a pályára az elfáradó, de nagyot küzdő és szép gólpasszt adó Nikolics, illetve a most kicsit szürke Sigér helyére. Igazán komoly lehetőség a játékrész első 25 percében nem alakult ki, Szoboszlai is eltűnt a mezőnyben. A 68. percben Holender helyén megérkezett a pályára a harmadik bevethető Vidi játékos is, Hangya személyében, ő a védelem bal oldalán kapott helyet. A 76. minutumban tetszetős kis tűzijáték alakult ki a szerb kapu előtt, 11-est is reklamáltak egy pillanatra a mieink, de nem volt az, majd Gyurcsó is beállt Bese, Schafer pedig Szoboszlai helyére. Ekkor már csak hárman voltak a pályán a magyar válogatottban azok közül, akik Izland ellen kezdők voltak.

 

Nem sokkal később Jovics is villant, de kimaradt a helyzet. Szerencsére. A hajrában már a több válogatott találkozót eldöntő Milinkovics-Szavics is a pályán volt, jelezvén ezzel is a szerbek, hogy nem az ikszért jöttek. Nagy rohanásba ment át az utolsó 10 perc, érezni lehetett, ha itt valaki betalál, könnyen viszi a meccset is. Ez majdnem a vendégeknek sikerült, de Dibusz reflexei jól működtek egy szerb helyzetnél. Egyre erőteljesebben nyomtak Tadicsék, de újabb gól már nem született. Ez az egy pont még sokat érhet, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy az a kettő fog nagyon hiányozni, amit még mellé tehettünk volna, ha - főleg az első félidő második felében - több helyzetünkből egyet értékesítünk a gólunk mellett. A zárófordulóban szerdán este a törökök ellen minden nyitott kérdésre választ kapunk.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."