A meccs elejétől a hazai alakulat volt a domináns, amint az várható is volt, főképp az MTK elleni fiaskó tükrében. Gyakorlatilag csak pillanatokra fordult meg a hazai térfélen a borsodi egylet, azt is akkor tette már, amikor már a Vidi megszerezte a vezetést a 36. percben. Ekkor - sok kihagyott ziccert követően - Bamgboye (rá ritkán jellemző módon) pontosan tudott középre adni bal oldalról, az érkező Nikolics pedig jó szokásához hűen közelről értékesítette is a lehetőséget, 1-0! Teljesen megérdemelt vezetés, s még így is a diósgyőriekre nézve hízelgő az eredmény. Ez után volt néhány olyan perc, amikor előre merészkedett már a vendégcsapat, s rúghatott is két szögletet.

A második játékrész is hazai ziccerrel kezdődött: még 1 perc sem telt el, amikor Bamgboye egy kapu előtti kavarodás végén a felső lécre emelt. Tőle már nem is meglepő, hogy a technikai kivitelezésbe hiba csúszik. Nyilván megkapta a fejmosást szünetben Feczkó Tamástól az első 45 percben mutatott bátortalan és gyenge focijáért a DVTK, mert már sokkal bátrabban vállalkozott előretörésekre. Igaz, hátrányban mi mást is tehetett volna? Zivzivadze is ott volt a pályán, s ha érdemben most sem csinált sokat, azon kívül, hogy derekasan birkózott a látogatók védőivel, azt sokadszor bizonyította, hogy rá építeni a támadójátékot nem lehet. Még úgy sem sikerült a kapuba találnia, hogy egy alkalommal úgy pattant elé a labda, hogy 7 méterre szembekerült a kapuval és a kapussal. Estében mellé pilinckázta az ordító ziccert.

 

A rengeteg kihagyott helyzet után naná, hogy a földről feltápászkodó Diósgyőr is eljutott a helyzetig, de Grozav is hibázott. A tűzzel játszott a MOL Fehérvár, hiszen ahelyett, hogy 4-5 góllal vezetett volna, mindössze egy találatnyi volt az előnye, s kezdett elkényelmesedni, miközben a vendégek éledeztek. Nem először fordult ez elő ezzel a csapattal. Azért Zivzivadze újabb helyzetet hagyott ki. Márton Gábor vezetőedző nem tudni, mire gondolhatott, hogy még mindig a pályán volt a grúz, s úgy általában, még nem cserélt, pedig lett volna rá oka több játékosnál is. Aztán - miután Stopira fejelt centikkel mellé egy szabadrúgást követően - az egyetlen igazán gólérzékeny játékost, Nikolicsot cserélte le a tréner, felváltva őt a védő Hangyával. Teljesen érthető, nem? Ja, nem...

 

Eztán Hasani közeli lövését védte szépen Rockov, s ittbizony  közel járt az egyenlítéshez. A Zivzivadze, Bamgboye, Nego triónak sikerült a sokadik hazai ziccert elrontania, hogy aztán a 80. percben Houri remek átádása után Nego csak megrúgatta a gólt Zivzivadzéval, akinek itt már csak az üres kapuba kellett továbbítania 2 méterről. Hihetetlen, de megoldotta! 2-0! Mintha Márton Gábor eldöntötte volna, hogy addig hagyja pályán a grúzt, amíg az bele nem botlik a labdába úgy, hogy a kapuban kössön ki. Sikerült... Jött is aztán helyette Petrjak, illetve Rus Adrián is kapott 10 percet a bizonyításra. Petrjak aztán alig 3 perc elteltével össze is hozott egy büntetőt, amit maga értékesített a 91. percben. 3-0! Csak összejött a fölényes siker, ami még akkor is igaz, ha szám szerint lehetett volna ez akár 5-6 gólos győzelem is. Igaz, most legalább hozta a kötelezőt a piros-kék csapat, ami ritkán jön össze neki, főképp a saját rossz és mindig visszatérő hozzáállása okán.

 

Ezzel a három ponttal a MOL Fehérvár visszavette "jól megszokott" 2. helyét a bajnoki tabellán, s bár tovább üldözi a Ferencvárost az aranyéremért, igazából ugyanott tart a dolog, ahol az elmúlt két évben, ilyenkor: matematikailag van esélye bőven, ám mivel a Fradi 90 %-ban behúzza a kötelezőket is, amiben a Vidinek alig van 50 %-os átlaga, nem sok sansza lesz befogni és megelőzni a zöld-fehéreket a fehérvári alakulatnak, amennyiben ez a tényező nem változik gyökeresen.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."