„Magyarország nem csak egy ésszerű és a hazai érdekeket szigorúan szem előtt tartő gazdaságpolitikával állhat lábra.” – véli Kaszás István, a Fehérvári Polgári Védegylet elnöke, aki szerint addig is nélkülözhetetlen és nem lebecsülendő az alulról jövő kezdeményezések szerepe, s a „Vásárolj magyar árut!” felhívás nem üres jelszó. Reméli, hogy a vállalkozási és őstermelői tudás még nem veszett ki a magyarokból, s hamarosan lakosság- és vállalkozó-barát lesz a gazdaságpolitika.

Köztudott, hogy nemzetgazdasági keretek között alapvető érdek a gazdaságosan megtermelhető árucikkek védelme. A hazai áruk termelése hétköznapi nyelvre lefordítva, a munkahelyek megtartását is jeleneti. Az 1990-es években megvalósított privatizáció következtében rengeteg hazai cég megszűnt. Ennek következtében, nem csak munkahelyek vesztek el, hanem eltűnőben van egy igényes munkakultúra, hazai fejlesztő és kutató bázis, legyen szó akár iparról, akár mezőgazdaságról.

Kaszás István szerint a privatizáció csak keveseknek hozott gyarapodást, zömében az is csak a nagy többség rovására történt. Azt mondja, a régi nagynevű cégek és termékeik, gyártókapacitások szűntek meg a termelő és feldolgozó iparban és a mezőgazdaságban. (Ikarus, Videoton, FÉG, Bábolna….) Külföldieké lett az energia szektor is. Hosszú távon, ha a pusztító évek után újból megerősödik az ország, lehetőség nyílhat visszaállamosításra is.

Nem gondoltuk volna, hogy az államosításnak a mi életünkben még pozitív szerepe is lehet. Magyarország nem csak egy ésszerű és a hazai érdekeket szigorúan szem előtt tartő gazdaságpolitikával állhat lábra. Addig is nélkülözhetetlen és nem lebecsülendő az alulról jövő kezdeményezések szerepe. A „Vásárolj magyar árut!” felhívás nem üres jelszó. Bárki számára megvalósítható, jelenleg leginkább az élelmiszerek piacán.

A kiváló mezőgazdasági adottságú Magyarországra nem Kínából kell behozni fokhagymát, Dániából sertést, mindez megtermett és megterem most is. Remélhetőleg egy év távlatában vagy annál rövidebb időn belül is lakosság- és vállalkozó barát lesz a gazdaságpolitika. A vállalkozási és őstermelői tudás még nem veszett ki belőlünk.

Kaszás Istvántól több érdekes dolgot is megtudtuk e téma kapcsán. Például azt, hogy a két háború között Fejér megyei paraszt asszonyok Angliában London piacán is értékesítettek például libamájat. Meg tudták szervezni, pedig akkor még Európa útjain nem futottak hűtőkamionok. Szintén a két háború közötti időben a német és angol hentesüzleteknél szokásban volt, hogy a hét egy napján csak magyar húsféleségeket árultak. Kevesen gondolnák, hogy a hazai polcokon megjelenő angol „békön” (bacon, bakonyi) szalonna az Angliában eredetileg a Bakonyban makkoltatott magyar disznó húsát jelentette.

Meglehet, hogy az iparban hosszú idő kell, míg kiváló magyar termékekkel jelenhetünk meg a piacon, de a mezőgazdaságunk újraélesztéséhez – ezzel munkahelyek és bevétel teremtéséhez – mi is hozzájárulhatunk. Országszerte szerveződnek újból az élelmiszer piacok. A civilek már régóta sürgetik Fejér megyében, az élelmiszer piacok újraszervezését. Ma szinte naponta hallunk a külföldi áruházláncokkal kapcsolatban mézhamisításról, több éve lejárt ételek átcímkézéséről és egyéb visszaélésekről. Adót keveset fizetnek és országos méretekben mintegy ezermilliárd forintot vittek már ki külföldre. Kegyből és külön díjtétel fejében kerül a külföldi tulajdonú áruházak polcaira magyar áru. Nem szabad hagyni, hogy becsapjanak, kifosszanak bennünket.

Amilyen az ételed, olyan az életed - vallották a régiek. A megyeszékhelyen Székesfehérváron civil kezdeményezésre a város szívében zöldség és virág piac szervezése már megindult. Az lenne a jó, ha országosan – a helyi adottságokra alapozva – minél több helyen piaca lenne a hazai áruknak. Egy osztrák vagy egy francia lehetőleg csak a saját lakóhelyén vásárol és elsősorban hazai árut. Jól tudják, hogy a helyben elköltött pénz valahol visszaforog hozzájuk.

Lakótársától vesz kenyeret, tojást, húsféleséget és a helyi benzinkútnál tankol. Mi sem természetesebb Bécstől Párizsig – és nem csak a nagyvárosokban – hogy a termelők ponyva alól árulják a kolbászt, a sajtot. Az ételeket meg lehet kóstolni, és a hatóságok nem tesznek keresztbe a termelőknek. A kalákában elvégzett munkát sem adóztatják. A közösen elvégzett munka, közösségépítő folyamatot is jelent.

„Nem szétverni, hanem megerősíteni kell a helyi közösségeket.” – mondja Kaszás István – „A Székesfehérvár szívében megnyíló piac csak egy kis lépés a belváros újjáélesztése irányába, de a száz kilométerek is az első lépések megtételével kezdődnek.”

Kapcsolódó cikkünk:

http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2813&Itemid=32