Az FC Fehérvár 1-1-es döntetlent játszott Kaposváron. Az első félidőben a hazai csapat futballozott jobban, ebben a játékrészben a Rákóczi nem csak előnyt szerzett, de jobban is játszott. Csapatunk helyzetig is alig jutott, szinte az egyetlen lehetőségünk Koller fejese volt. Ráadásul az első negyvenöt percnek két áldozata is volt, Sebőköt és Radovicsot egyaránt sérülés miatt kellett lecserélni.

A második játékrészben - hál' Istennek - már más Vidi volt a pályán. Kétségtelen, nagyszerű alaphangot adott a folytatáshoz az azonnali egyenlítés, azután pedig a piros-kékek jobban, agilisabban játszottak, mint ellenfelük. Lassan, a maguk javára fordították a meccset, már csak az i-re kellett volna a pontot feltenni: Sulyok játékvezető azonban a 92 percben szabályos fehérvári gólt nem adott meg, és ezzel győzelemtől fosztotta meg csapatunkat.

Klubunk köszöni azon szurkolóink odaadását, lelkes, ugyanakkor mindvégig fair szurkolását, akik elkisérték a csapatot Kaposvárra. Tudjuk, a szurkolónak - miként a játékosnak is - a tehetetlenség a legfájóbb, és a szeretett csapatot ért igazságtalanság a legelfogadhatatlanabb. Ország-világ láthatja, a Goran Vujovics ellen elkövetett szabálytalanság megkérdőjelezhetetlenné teszi tizenegyesünk jogosságát, miként vitathatatlan az is, csapatunk szabályos gólt szerzett a meccs 92. percében.

Játékosaink is érthetően elkeseredettek voltak az őket ért igazságtalanság miatt - nem könnyű feldolgozni, hogy ugyanaz a játékvezető, ugyanabban a bajnokságban már másodszor vesz el szabályos gólt és ezzel pontot, pontokat -, de sokat jelentett számukra, hogy érezhették a szurkolók szeretetét, elismerését azért, hogy az utolsó pillanatig küzdöttek a győzelemért.

Köszönjük!