Kezdőlap
Azt ünnepeljük, hogy Jézus beteljesítette küldetését Nyomtatás E-mail
Írta: Temesvári Márta   
2009. április 12.

ImageA húsvétot negyvennapos böjti rákészülődés előzi meg, a szorosan vett ünneplés pedig virágvasárnap kezdődik, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezünk. Akkor ő már tudta, hogy „elérkezett az ideje”. Látni lehetett, hogy zárul körülötte a hurok: az írástudó farizeusok, a népek vezetői megelégelték ténykedését. Lassan három éve már nyilvánosan tanított, gyógyított, s el akarták hallgattatni. Megegyeztek Júdással, hogy elárulja. Jézus pedig nem menekült el, pedig tudta, hogy éppen oda tart, ahol elszenvedi majd a kínhalált.

 

Spányi Antal megyés főpásztor a Húsvét kapcsán elmondta honlapunknak, hogy amikor Jézus Jeruzsálembe ment, az egyszerű emberek zöld gallyakkal integettek örömükben, s ruhájukat szőnyegként terítették le elé. (Ennek emlékére tartunk a templomokban virágvasárnap barkaszentelést.) Nem egy ficánkoló lovon, diadalmas királyként vonult be, hanem szegény, fáradt emberként, egy csacsi hátán.

Jézus bebizonyította szelídszívűségét a kereszt előtt, a kínvallatásnál, a keresztúton és a keresztfán is. Sokan meggyalázták, de ő üdvösséget ígért jobb latornak is, aki bűneit megbánva Krisztusra bízta magát. (Jézus maga avatta így szentté, akit a hagyomány Dismas néven tisztel. Ő a haldoklók védőszentje.)

A halállal persze nincsen vége mindennek. Bár Krisztus halála megsemmisülésnek tűnik, ez valójában nem így van. Amikor nagypénteken Jézus halálát szemléljük, úgy látjuk, mintha ennek a világnak a gonosz erői diadalmaskodnának minden jóság fölött. De felvirrad a harmadnap, eljön a húsvét, amikor üresen találják az asszonyok és az apostolok Krisztus sírját. Megjelenik az Angyal és azt mondja: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, föltámadott!” (LK 24,5)

„Isten igazolja az értünk kereszthalált halt, bűneinket magára vevő, és a mi bűneinkért engesztelő áldozatként saját magát felajánló Krisztust.” – összegezte Spányi Antal – „És ezzel beteljesedik a megváltásunk. Minden ember egy szabad lehetőséget kap. Többet már senkinek sem kell a bűn nyomása alatt élnie, mindenki új életet kezdhet. Ez az új élet a szív megtérésében, a lélek megújulásában történik. Mert minden, ami fontos, az ember belsejében van: a szívében és a lelkében. Ezért a mi legnagyobb ígéretünk, reményünk a húsvétban gyökerezik. Szívből kívánom, hogy az összes ember tapasztalja meg húsvét örömét, a mindenkinek kijáró isteni szeretet erejét, és azt, hogy egy igazabb, emberibb, és istennek is tetsző életet élhessen.”

 
< Előző   Következő >