Kiss László és felesége, Márta Puskin utcai otthonukban fogadták Deák Lajosné önkormányzati képviselőt, aki Székesfehérvár Önkormányzata nevében üdvözölte a 90 éves ünnepeltet. Szép hagyomány, hogy a város a saját ajándékcsomagjával és a miniszterelnöki emléklappal gratulál a jubiláló szépkorúaknak.

Kiss László 1931. szeptember 29-én, Mihály napján született Érsekújváron. 1948-ig tanult az ottani gimnáziumban, majd Magyarországra áttelepülve az Ybl Miklós Gimnáziumban érettségizett. Édesapja vegyészmérnöknek szánta, hogy alapíthassanak egy szeszipari üzemet, akkor azonban ez nem valósult meg. Még Szlovákiában megtanult pingpongozni, és 1956-ig versenyszerűen űzte is a sportágat.

Az első munkahelye a Badacsonyvidéki Borforgalmi Vállalat volt, ahol 19 évesen lett gondnok. Közben felsőfokú közgazdasági tanulmányokat végzett, és főkönyvelő-helyettes lett a munkahelyén. Meghívták a székesfehérvári közúti üzemi vállalathoz, ahol főkönyvelő volt közel két évig, majd Agárdon, az általa alapított községgazdálkodási vállalatnál dolgozott, ezután a megyei tanácsnál pénzügyi osztályán helyezkedett el, ahol a vállalatok ellenőrzése tartozott hozzá. Ahogy mesélte, ezt az állomást ugródeszkának használta és egyre inkább a saját lábára akart állni. Egy hónapot töltött külföldön, a vendéglátóipart tanulmányozta Ausztriában, Franciaországban, Svájcban, Spanyolországban és Afrikában. Hazajőve a Vízügyi Igazgatóságon vállalt vezetői feladatot a társulati együttműködési csoportban, közben Balatonbogláron feleségével közösen megalapították saját falatozójukat, az akkori legmodernebb fagylaltgépekkel, italadagolóval és hűtőkkel felszerelve. 30 évig működött a vendéglátóegység, melynek köszönhetően megismerték, megszerették és nagyra becsülték őket a környéken.

A falatozó 1983-ig működött, Kiss László ezután hazajött Fehérvárra, és a rendszerváltás éveiben megvalósította édesapja álmát, saját tervezésű szeszüzemet alapított a Sóstó úton. Nagy siker volt, hogy létrehozta a Márki brandy-t, ami a 36-szoros átfőzésnek köszönhetően rendkívül magas minőségű, az ország egyik legjobb itala volt. Az üzemet ezután felszámolták, a felszereléseket Erdélybe vitték, az épületekben jelenleg is munkásszállás működik.

"Mindig mozgok, én még nem unatkoztam soha!” – fogalmazott Kiss László, aki   63 éve él együtt feleségével, Mártával. Puskin utcai házukban a szakipari munkákat kivéve mindent ő csinált, mindig tesz-vesz valamit, ahogy ő mondja, játszik. Házának riasztórendszerét maga tervezte és aktívan használja az internetet. Sokat kell dolgozni és egészségesen kell élni – ebben látja hosszú életétnek titkát.