A magyar honvédségnek a társadalomban betöltött szerepe nélkülözhetetlen, értéke felbecsülhetetlen. Talán ez az oka, hogy az elmúlt évtizedekben a honvédség napját különböző időpontokban más és más elnevezéssel, de mindig kiemelt jelentőséggel ünnepelték Magyarországon. Ennek kapcsán beszélgettünk Dr. Vizi László Tamás tanszékvezetővel, a Székesfehérvári Kodolányi János Főiskola főiskolai tanárával.

Mely időponttól tekinthetjük megalakultnak az újabb kori magyar hadsereget? Mi volt a jelentősége a budai vár visszafoglalásának a 48-as szabadságharc idején? A mai magyar honvédségnek melyek a legfontosabb feladatkörei a NATO szövetségesi rendszeren belül? A Honvédelem napja alkalmával ezekről is kérdeztük Dr. Vizi László Tamás tanszékvezetőt, a Székesfehérvári Kodolányi János Főiskola főiskolai tanárát, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének tagját.  
 

- Az újabb kori honvédség szerepének értelmezéséhez, gyökereinek feltárásához forgassuk vissza képzeletben az idő kerekét 1848. forradalmi napjaihoz, egészen a szeptember 29-i pákozd-sukoró-pátkai csatához, amelyben Jellacsics horvát bán csapatai és a magyar alakulatok mérték össze erejüket. Az ütközet, amely végül a magyarok győzelmével ért véget, sokak számára éppen azért nevezhető jelentősnek, mert gyakorlatban is bebizonyosodott: a különféle egységekből (a császári királyi haderő magyar alakulatai, a frissen toborzott és kiképzett honvéd zászlóaljak, és önkéntesek) összeállt haderő, amely valójában az új magyar honvédségnek volt tekinthető – immár képes a katonai feladatok szervezett végrehajtására, a forradalmi vívmányok megőrzésére. Mindezek ezek alapján megállapítható, hogy 1848. őszére megalakult az új, független magyar honvédség? 

- Egy hadsereg felállítása, felszerelése és kiképzése nem varázsütésre történik, a megszervezése, kialakítása hosszú folyamat eredménye. Ahhoz, hogy a kezdeteket megértsük, az időben vissza kell lépnünk, egészen 1848. április 11-ig, az uralkodó által szentesített április törvényekéig. Ennek az alkotmány értékű törvénycsomagnak a 14. paragrafusa intézkedett arról, hogy a felelős magyar minisztériumnak lesz egy honvédelmi osztálya is.

Ez volt az a törvényi alap, mely jogilag megteremtette az önálló magyar hadügyminisztérium felállítását. Tudjuk, hogy gróf Batthyány Lajos miniszterelnök a honvédelmi tárca élére, talán éppen Kossuth Lajos javaslatára, Mészáros Lázár ezredest jelölte. Mészáros a kinevezéskor még nem tartózkodott Magyarországon, s csak 1848. május 23-án tért haza Itáliából. Addig a hadügyi kérdéseket valójában magyar a miniszterelnök intézte. Batthyány Lajosnak óriási szerepe volt a Magyarország területén létrejövő hadügyminisztérium szervezeti felépítésében.

Fotó: Szűcs Gábor

Ebben az időben a bécsi udvarral hosszabb jogi vitát is le kellett folytatni annak tisztázása érdekében, hogy a Magyarország területén 1848. tavaszán állomásozó alakulatok, illetve a főhadparancsnokságok irányítása alatt álló császári királyi haderő milyen módon viszonyuljon a létrejövő új magyar hadügyminisztériumhoz? Ehhez tudnunk kell, hogy 1848 tavaszán az országban állomásozó katonaság nagyobb részben nem magyarországi, hanem elsősorban galíciai, csehországi, morvaországi, ausztriai és itáliai kiegészítésű ezredekből állt. A magyarországi ezredek többsége pedig Észak-Itáliában, Galíciában, Csehországban, és az örökös tartományokban állomásozott.

A 12 pontban nem véletlenül fogalmazták meg március 15-én azt a követelést, hogy a magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket pedig vezényeljék el az országból. Ráadásul a hazánkban állomásozó alakulatok jelentős része nem volt sem a magyar kormányzat, sem pedig a magyar polgári átalakulás híve. Mondhatni, meglehetősen ellenségesen viszonyultak a magyarországi eseményekhez. Talán ezért is került előtérbe 1848. tavaszán a másik fontos katonai kérdés, a nemzetőrség felállításnak az ügye. Az áprilisi törvények XXII. cikkelye kimondta a nemzetőrség felállítását és ez harmonizált a 12 pont követelésével is.

1848 tavaszán tehát párhuzamosan folyt a honvédség és a nemzetőrség szervezése. A nemzetőrség felállítása viszonylag gyorsan haladt és 1848. szeptemberére 400 ezer fős összeírt nemzetőrt tartottak számon. A felfegyverzésük és kiképzésük azonban messze alul maradt a reguláris alakulatokhoz viszonyítva. Lényeges elem volt a hadsereg szervezésében, hogy Batthyány miniszterelnöknek sikerült elérnie, hogy május 7-én megszülessen az a királyi leirat, amely alapján a magyarországi katonai főhadparancsnokok a magyar katonai ügyek irányításában kizárólag a magyar hadügyminisztérium irányítása alá kerültek.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a magyarországi katonai főhadparancsnokok ezentúl minden kiadandó parancsot és rendeletet a magyar minisztériumon keresztül kaptak, és jelentéseiket is oda kellett küldeniük. Megjegyzendő azonban, hogy 1848. nyarán a magyarországi katonai főhadparancsnokok nem csak a magyar hadügyminisztérium, de Bécs felé is jelentettek, és tudjuk, hogy a zágrábi főhadparancsnok, Jellacsics horvát bán nyíltan fel is mondta a magyar kormány felé az engedelmességet.

A honvédség megteremtésében kiemelten fontos lépés volt az 1848. május 15-i kormánydöntés, amely másnap a miniszterelnök aláírásával a nyilvánosság elé került. Ez a május 16-i dátum a magyar honvédség igazi születésnapja! Ekkor rendelte el a Batthyány-kormány egy 10.000 ezer főből álló önkéntes sereg felállítását, vagyis ezt követően kezdődött meg az önálló magyar haderő megteremtése. Az önkéntesek toborzásának eredményeként tíz honvédzászlóalj és egy tüzér üteg felállítására került sor.

Az első két zászlóalj Pest központtal szerveződött meg, majd őszig mind a tíz zászlóaljat felállították. A legénység létszáma azonban nem érte el mindegyik zászlóalj esetében a kellő létszámot. A honvédzászlóaljak esetében már reguláris haderőről beszélhetünk. Az önkéntesek három éves katonai szolgálatot vállaltak, zsoldot kaptak, s hadi fegyelem alatt álltak. Őket kezdte el a köznyelv honvédnek nevezni.

Fegyverzetük és felszerelésük jelentős részét a császári királyi hadseregtől kapták, de a tisztikar és az altiszti kar is jelentős részben a császári királyi hadseregből került át a honvédséghez. Egyfelől átvezénylés útján, másrészt kérelmezés alapján, illetve korábban a császári királyi haderőben szolgálatot teljesített, de a hadsereget elhagyó személyek reaktiválása révén.

Ha a honvédség születésnapja május 16-a, akkor a tűzkeresztség valóban szeptember 29-e. Kétségtelen azonban, hogy Pákozd-Sukoró térségében nagyon sok esetben olyan katonák és alakulatok álltak egymással szemben, akik korábban a császári királyi hadseregben együtt szolgáltak. Egy részük - engedelmeskedve annak a királyi leiratnak, amely a hadügyminisztérium fennhatósága alá rendelte a magyarországi alakulatokat - felesküdtek az alkotmányra, és a szabadságharc végéig hűek maradtak a magyar kormányhoz. 

- Ekkor a tisztikar a királyi Magyarország területéről származva soknemzetiségű, adott esetben magyarul is alig beszélő katonák voltak. Nem okozott mindez feszültséget a seregben? 

-Lényegében a császári királyi haderőt tartották a birodalom összetartó erejének, amely a birodalom minden részéről verbuválódott. Nem csupán a legénység, hanem értelemszerűen az altiszti és tisztikar is. Ebből adódóan maga a hadsereg is soknemzetiségű volt, ugyanakkor vezényleti nyelvként a németet használták.  

- S ekkor jelenik meg a nyelvünkben a „honvéd” szó is?

- Igen, a Landwehr német szó tükörfordításaként.  

- A Magyar Honvédelem Napjának ünnepe május 21.-e, amely arról nevezetes dátum, hogy a szabadságharc során a magyar katonák Buda várát visszafoglalták az osztrák katonai védőktől. Az esemény „időzítését” az elmúlt korokban többen is bírálattal illették, mondván, ha akkor 1849. tavaszán a magyar hadvezetés nem köti le hosszú napokra honvédei erejét, energiáját Buda ostromával, hanem a legyengült osztrák csaptatokkal küzd meg a forradalmi Bécsben, akkor – feltehetően - esély lett volna arra, hogy a mi szabadságharcunk ügye is másként alakul. Az ostrom jelentős idővesztéssel járt, így később az osztrákok, orosz segítséggel vérbe fojtották a magyarok szabadságküzdelmét is... 

.

- Maradjunk a tényeknél! Nem szabad elfelejteni, hogy a tavaszi hadjárat, amely 1849. február végétől április 26-ig, a komáromi ütközetig tartott, egy hatalmas diadalmenet volt. Ez alatt a hónapok alatt a honvédség a Tisza vonalától Komáromig hatolt előre. Gondoljunk csak arra, hogy a lőszer- utánpótlást például Nagyváradról biztosították.

A távolságok hatalmas méretűek voltak, ezért a honvédek, amelyek folyamatosan, a Tisza vonalától nyomultak előre Komáromig - közben ütközetek sokaságát vívták meg - utánpótlási vonalaik jelentősen megnőttek. A veszteségek és a megbetegedések következtében a zászlóaljak létszáma jelentősen lecsökkent, ezért  szükségessé vált a feltöltésük. A magyar honvédségnek egy ilyen hosszú hadműveleti folyamat után szüksége volt pihenőre.

A következő lépésekre vonatkozó döntéseket a politikai akarat határozta meg. Ez még akkor is így volt, ha a politikai és katonai elképzelések ekkor egybeestek. Ha megvizsgáljuk a feldunai hadtest haditanácsának döntését, abból egyértelműen látszik, hogy Görgey Artúr és Klapka György javaslata kapott egyértelmű támogatást: az utánpótlási vonalaitól messze állomásozó, felszerelésében, emberanyagában egyaránt komoly hiányokat szenvedő haderővel a császári erőket nem volt célszerű üldözni.

Ehelyett, vissza kell fordulni Buda ostromához. Görgey vezérkari főnöke, Bayer ezredes ezzel szemben kitartott azon álláspontja mellett miszerint a megvert ellenséget a megsemmisítésig üldözni kell. Bayer álláspontjával azonban kisebbségben maradt. Végül a haditanács Buda ostroma mellett döntött. Ezzel a katonai elképzeléssel a politikai vezetés is egyet értett. Maga Kossuth is úgy fogalmazott ebben a kérdésben, hogy az ország fővárosának visszafoglalása meghozhatja Magyarország számára a hőn áhított nemzetközi elismerést.

Véleménye az volt, hogy az 1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat kibocsátást követően a politikai elképzelésekre Buda visszafoglalása tenné fel a koronát. Görgey, az emlékirataiban hasonló politikai érveket fogalmazott meg. A tábornok úgy vélte, hogy Buda visszavétele, a császári csapatok sorozatos veresége az udvar számára alkalmat adott volna arra, hogy békejobbot nyújtson a magyar félnek. Mindebből az következik, hogy politikai és katonai konszenzus született Buda visszafoglalására.  160 év távlatából ítélve ez volt a katonai realitás. Még akkor is, hogy ha a  remélt politikai eredményt sajnos nem hozta meg.

A politikai és katonai döntést követően Görgey a komáromi várat megerősítette, seregeit megindította Buda alá, ahova május 4-én érkezett meg. 

- Térjünk vissza az ostrom részleteihez! A történész és kutató szemével milyen jelentőséget fedezhetünk fel Buda vára visszafoglalásában? 

- A budai vár az első pillantásra könnyen bevehető várnak tűnik. De ez csak első pillantásra igaz. Ha a történelemből ismert nagy budai ostromok történetét tanulmányozzuk, be kell látni, hogy bizony minden esetben keményen megszenvedtek az ostromlók a sikerért. Buda 1849-ben is kemény diónak bizonyult. Ráadásul az osztrák fél januártól kezdődően folyamatosan erősítette, építette a falakat.

Néhány adat a készültségükről: ötezer fős védősereg és zömében nehéz lövegekből álló tüzérség, amely kilencven ágyút számlált. Abban mindenképpen hibázott a magyar hadvezetés, hogy úgy gondolta, gyorsan, menetből is el lehet foglalni a várat - erre éppen május 4-e a legjobb példa, amikor a Kmetty-hadosztály menetből kísérelte meg elfoglalni a Vizivárost, így akarván elzárni az őrséget a nélkülözhetetlen vízkészlettől. A hadművelet azonban nem sikerült. Ez a bizonyítéka annak, hogy Budát nem lehetett menetből elfoglalni! Hosszú ostromra kellett felkészülni.  

- Több filmben, számos irodalmi alkotásban is megörökítették, feldolgozták a nagy ellenfél, a császári-királyi várvédő vezérőrnagy, Heinrich Hentzi von Arthurm személyét, szerepét. Buda védőjének talán egyik legismertebb és leghírhedtebb cselekedete, hogy ágyútűzzel lövette a szemközti pesti, aldunai partszakaszt, mindezzel végzetes károkat és pusztítást okozva...   

- A Buda alá vonuló magyar csapatoknak nem álltak rendelkezésükre a szükséges ostromtechnikai eszközök, amelyek biztosíthatták volna a kellő tüzérségi előkészítést. A magyar hadvezetés nem gondoskodott időben az ostromágyuk megérkezéséről. A nehézlövegeket csak napokkal később, Komáromból szállították le a Dunán. Az első öt ilyen ágyú több napos késlekedés után, május 12-én érkezett meg Buda alá. Ezeket a Sashegyre telepítették, s onnan kezdték a vár lövetését.

A késlekedéshez az is hozzájárult, hogy Görgey és Komárom parancsnokának, Guyon Richárdnak a kapcsolata nem volt éppen felhőtlen. A Sas-hegyről érkező lövésekre válaszul Hentzi valóban Pest bombázásába kezdett. Holott, Welden táborszernagy azt a parancsot adta Hentzinek, hogy csak akkor lövesse Pestet, ha abból az irányból támadás éri. Ennek a szörnyű cselekedetnek megmagyarázható oka alig van. Egyes források arra utalnak, hogy a pesti oldalon léteztek lőszerraktárak, amelyeket ilyen módon akartak megsemmisíteni. Valójában a gyönyörű klasszicista Duna-sor, a Duna-korzó pusztult el örökre.  A kár óriási volt.

A Komáromból folyamatosan érkező ostromlövegeket a Budai oldalon állították fel, a Naphegyen és a Svábhegyen. Május 16-án kezdődött meg egy hatalmas, a várra össztüzet zúdító tüzérségi támadás, amelynek célja, hogy a falakon réseket törve a rohamozó honvédek utat találjanak.  

- Volt a két hadviselő fél között konzultáció? Tárgyaltak a megadás feltételeiről? Ez mindenképpen ésszerű megoldásnak tűnhetett volna.

- Ne legyen kétsége senkinek arról, hogy a védők mindenre készek voltak a vár megtartása érdekében. Nem akarták megadni magukat. Hentzi semmiféle megadásról nem tárgyalt. Tudjuk, hogy az ostrom utolsó szakaszában még arra is kísérletet tettnek, hogy a Lánchidat felrobbantsák, amely, szerencsére nem sikerül Alois Alnoch ezredesnek.... 

- A döntő győzelmet mikor sikerült kiharcolnia az ostromlóknak? 

-Az első nagy rohamot május 17-ére virradóan indították, az előző napi szüntelen ágyútámadást követően. A védők azonban visszaverték a honvédeket, hiszen a falak még nem voltak kellő mértékben megtörve, a rések is nagyon magasan voltak, sok esetben még az ostromlétrák sem értek fel addig. A betörést megkísérlő rohamcsapatok komoly veszteségeket szenvedtek el.

Ezért olyan döntés született, hogy a rések kiszélesítése érdekében további tüzérségi előkészítésre van szükség. A további, több napos ágyúzást követően 1849. május 21-én, hajnalban kezdődött a koncentrált ostrom. Több irányból indult a gyalogsági támadás: a Krisztinaváros, illetve a Tabán felől, a Vérmező felé eső sarokbástya ellen, és a Fehérvári-kapu irányába. Kmetty csapatai pedig ismét a Vízivárost vették célpontba. Több irányból indult a roham, hiszen a cél a védők erejének megosztása volt.

Külbelül hajnali négy órakor az 1. hadtest csapatainak sikerült bejutniuk a vár területére, valahol a jelenlegi Szent György tér magasságában. Az ostrom egyik külön érdekessége, hogy a Zala megyei 47. honvédzászlóalj zászlótartója, egy bizonyos Püspöky Grácián tűzte ki először a vár fokára a nemzetiszín lobogót. Talán ekkor kiálthatott fel Görgey tábornok, aki távolról figyelte az eseményeket: „Ott leng a trikolór! Éljen a honvéd!”. Valójában három és fél órás küzdelem volt. Mind a két oldal jelentős veszteségeket szenvedett el. A védők hétszáz embert vesztettek, s több mint négyezer katonájuk került fogságba. A magyar csapatok veszteséglistája ezer fős volt. Ebből háromszázhetven halott és hatszázhetven a sebesült.

A katonai cél, Buda visszafoglalása tehát teljesült. Az a politikai cél is megvalósult, hogy az ország központja, Buda ismét magyar kézre került. De az a politikai elképzelés, hogy a győzelem meghozza a független magyar állam nemzetközi elismertségét, sajnos nem vált valóra. 

- A Magyar Honvédség napját az elmúlt évtizedekben az aktuális politikai vetülettől nem függetlenül ünnepelték meg hazánkban. Korábban mely eseményekhez kötötték a megemlékezések időpontját?

- A pákozdi győztes csata 100. évfordulójára 1948. szeptemberében Fejér megyében számos rendezvényt tartottak. A hamarosan bekövetkező a baloldali hatalomátvétel után Magyarországon is, előtérbe került a kérdés: ha már a Vörös Hadseregnek van születésnapja, akkor illene, a születőben lévő néphadseregnek is egy hasonlóan nevezetes dátumot találni. A kérdés csak az, melyik helyszínhez kötődjön? Ha végigtekintünk a trianoni Magyarország területén, akkor olyan nagyszabású győzelmes csatahelyet aligha lehet találni, amelyhez a honvédség, később pedig a néphadsereg születésnapját kapcsolni lehetett volna.

Egyes vélemények szerint az egykori nagyhatalmú honvédelmi miniszter, Farkas Mihály választotta ki a pákozdi csata helyszínét és időpontját, szeptember 29-ét, amely egybeesett névnapjával. 1951-ben aztán egy minisztertanácsi rendelet értelmében a Néphadsereg napjává jelölték ki szeptember 29-ét. Természetesen ennek jelentős politikai üzenete is volt.

A horvátokon aratott katonai siker alkalmat adott a titoista Jugoszlávia megbélyegzésére is. Ki is találták hozzá a történelmi folyamatosságot: ahogy az imperialista-titoista törekvéseket sikeresen visszafojtotta a béketábor, ugyan úgy akadályozta meg Jellacsics horvát bán Buda felé történő haladását a magyar honvédség is. Időközben az ünnepnap neve is átalakult: Néphadseregből Fegyveres Erők Napjává. A rendszerváltást követően ismét új nevet kapott. A Magyar Honvédelem Napja lett, egyúttal új dátummal, május 21-vel.  

Ebben az esztendőben emlékezünk a NATO 50. születésnapjára és hazánk NATO csatlakozásának 10. évfordulójára. Mennyiben változott a mai modern magyar honvédség feladatvállalása, tekintettel arra, hogy egy olyan katonai szervezetnek vagyunk tagjai, amelyben a szövetségesi kötelezettségeknek is eleget kell tenni? 

Amikor a rendszerváltoztatás időszakában eldőlt, hogy Magyarország az euró-atlanti integrációt választja, és törekszik a NATO tagságra, akkor valójában az újjáalakult Észak-atlanti szervezet feladatait, célkitűzéseit is a magáévá tette. Ez egy olyanfajta kötelezettség, amely alól honvédségünk sem vonhatja ki magát. Azon kívül, hogy a magyar honvédségnek Magyarország védelmi erejét, képességét biztosítania kell, szerepet kell vállalnia a NATO új típusú feladatrendszerében is.

Ezeket a feladatokat – legyen az békemisszió támogatása,  műszaki és egészségügyi kontingensek kiküldése, vagy egyéb katonai feladat – a Magyar Honvédség kijelölt alakulatai tisztességgel és becsülettel teljesítik is.