A „Kossuth kard” képzőművészeti vándordíj tulajdonosának, Sike Márta Magdolnának alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap este a Platán Galériában. A tárlatot Simon M. Veronika ajánlotta a közönség figyelmébe, aki bemutatta a festőnőt és a fellépő művészeket, hiszen a megnyitókat ehelyütt mindig műsoros estekkel ötvözik.

Sike Márta Magdolna 1955-ben született Ózdon. Családja hét éves korában Dédestapolcsányba költözött, ahol – elmondása szerint – minden nap leült a helyi templom elé, s temperát, rajzlapot elővéve festett megállás nélkül. A rendszeres gyakorlásnak köszönhetően tizenegy éves korában már kiállították képeit, két évre rá pedig egy ózdi rajzpályázaton első helyezést ért el, mely után sorra szerezte meg az ifjú művész-palánták számára alapított díjakat.

Nem meglepő hát, hogy e sikereken felbuzdulva egy képzőművészeti szakközépiskolában szeretett volna továbbtanulni, ahova viszont helyhiány miatt nem vették fel. Így kénytelen volt gimnáziumba menni, ám a festést sem hanyagolta el, s Mikó István irányításával csiszolgatta tehetségét. Rá egyébként a mai napig igen nagy szeretettel gondol, mert ő alapozta meg az önbizalmát azzal, hogy mindig azt mondogatta: nem szabad feladnia álmait, mert egy olyan őstehetségnek, mint ő, kötelessége hasznosítani ezt az isteni adományt.

Fotó: Temesvári Márta

Az érettségi után aztán Kárpáti Gusztáv képzőművészeti körének hallgatója lett, ahol egyre magasabb színvonalon tanult meg rajzolni és festeni. Majd férjhez ment, gyermekeket szült, így művészeti álmai ideiglenesen a háttérbe szorultak, hiszen a család, az apró csemeték s a háztartás mellett kinek is van ideje arra, hogy festegessen? Aztán egyik nap kinézett lakásának ablakán, ahonnan jól látszott, amint a közeli kohászatnál öntötték a salakot. E képet pedig egy mesébe illő, vénülő diófa ágai keretezték, melyen átviláglott a vörösben úszó alkonyat. És persze, hogy a megkapó látvány kikövetelte magának, hogy lefesse, melyet újabb és újabb alkotások, s természetesen önálló és csoportos tárlatok is követtek.

Merthogy időközben elvált és újra megházasodott, az új férj pedig maximálisan támogatja, így minden percét az alkotásnak szentelheti. Járhatja az erdőket és mezőket, tanulmányozhatja a természetet, hogy aztán megörökíthesse az apró csodákat. Volt már kiállítása egykori lakóhelyén, Ózdon, a putnoki Holló László galériába is kapott meghívást, ahol többek között Papp Cecíliával és Macskássy Izoldával együtt szerepeltek képei. Sőt, 2006 novemberében Borsodnádasdiban, a Magyar Kultúra napja alkalmából szervezett festmény-pályázaton őt hirdették ki győztesnek, mely során átvehette a képzőművészeti vándordíjat, a „Kossuth kardot” is az előző évben megválasztott legjobb alkotótól.

Most pedig Székesfehérváron is köszönthetjük Sike Márta Magdolnát, kinek képeit tavaly májusban zsűrizték Budapesten, s ottani bemutatkozása alapján hívta meg 2007 nyarán Simon M. Veronika a Bányató Galériába, most pedig a Platánba. E tárlatra, ahol a művésznő és az alkotások előtt Körmendi Gitta és Bocsi Ilona költőnő tisztelgett saját költeményeivel, Enyedi Béla megzenésített verseket adott elő, Hada Veronika pedig gyönyörű fuvolajátékával örvendeztette meg a közönséget.