|
iemelt jelentőségű régészeti leletre bukkantak Székesfehérváron. Falmaradványok kerültek elő az egykori Budai külvárosból, ezek az első ilyen épített elemek. A Városgondnokság szakemberei a Rákóczi Ferenc Általános Iskola udvarán, földmunkák közben találták meg az világi és egyházi épületek maradványait, ezután a Szent István Király Múzeum szakemberei a mentőfeltárás során kerámia edénytöredékeket és pénzérméket is a felszínre hoztak. A kutatások tovább folytatódnak – hangzott el a feltárást ismertető sajtótájékoztatón.
A Városgondnokság bejelentését köszönhetően előkerült az első épített örökségi elem az egykori Budai külvárosból Székesfehérváron. A szakemberek földmunkákat végeztek a II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola udvarán, ekkor bukkantak rá a falmaradványokra, majd értesítették a Szent István Király Múzeumot.
A mentőfeltásokat irányító Reich Szabina régész elmondta, a terület a történelmi Belvárostól északra-északkeletre elhelyezkedő Budai külváros volt. A XII. században kialakult külváros fontos volt, hiszen a Budáról, Esztergomból és Győrből érkező, kereskedelmi és stratégiai útvonalak itt egyesültek és folytatódtak a Belvároson keresztül. Az első, latin polgárok itt telepedtek le és számos szerzetesrend is itt élt. Az információkat csak írott források bizonyítják, egyéb tárgyi bizonyítékok eddig nem kerültek elő. A területen egyházi és világi épületek is voltak.
A feltárás során felszínre került falszakaszok két polgári épület meglétére utalnak. A legkorábbi építmény valószínűleg egy késő középkori, polgári ház lehetett a rétegekből származó kerámialeletek és érmék alapján. A keleti és a nyugati zárófalának részletét, valamint az épületbelső falát (északkelet–délnyugati irányú; 4,4 m hosszú, 60 cm széles) sikerült feltárni teljesen az alapozása aljáig (mai járószinttől mérve 2,3 m). Elképzelhető, hogy alápincézett épületről van szó, mert egy 60 cm széles nyílást – mely ajtó- vagy ablaknyílás – lehetett megfigyelni az északkelet–délnyugati irányú falban.
A másik épületnek csak egy északkelet–délnyugati irányú falszakaszát (2,6 m hosszú, 56 cm széles) találták meg, melynek keleti sarka egy nagyméretű beásás miatt beomlott. Az alapozását tekintve teljesen eltért az előző építménytől, a késő középkorra vagy a török korra keltezhető.
A két épület között egy Árpád-kori munkagödör részletét is feltárták, melynek faszénnel, égett vörös agyaggal erősen kevert betöltéséből nagymennyiségű kerámialelet, álltacsont és egy ár (hegyes végű szerszám) származott. A szélében cölöplyukakat alakítottak ki a féltető számára. A területen egy bronzkori gödör is volt a belőle előkerült edénytöredékek alapján.
A feltárások során a korábban régészeti szempontból szinte fehér foltnak tekinthető Budai külváros térképére felkerült az első középkori épület részlete. A falmaradványokon kívül cserépedények – bögre, cserépbogrács, pénzérmék, főzőedények – maradványai és pénzérmék is előkerültek. A tárgyak között volt egy ár is, ami egy elhegyesedű végű, a bőrök megmunkálására használt fém szűróeszköz volt.
Pokroveszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum igazgatója köszönetét fejezte ki a Városgondnokság munkatársainak, akik a bejelentést megtették, hiszen enélkül a leletek nem kerültek volna elő. A gödörásás során is nagy segítséget nyújtottak a szakemberek, ezért a munkájuk példaértékűnek tekinthető. Tervezik a terület további feltárását talajradaros vizsgálattal, melynek során kirajzolódhatnak az épületek alaprajzai és további részletei.
Dr. Cser-Palkovics András polgármester köszönetét fejezte ki a Városgondnokság és a feltárást végző szakemberek munkájáért. A leletek a Belvárostól való viszonylag nagy távolsága azt mutatja, hogy Székesfehérvár elég nagy kiterjedésű volt évszázadokkal ezelőtt is. A tervek szerint interaktív történelemórák során mutatják be a falmaradványokat a rákóczis diákok számára, akik személyes élményen keresztül ismerhetik meg a város történetét.
|
Belpolitika 
