Egy farönkön ülve kezdi el Erzsébet édesapja, az utolsó aranyágacska, azaz III. András történetét mesélni, és mint amikor a szél egy nyitott könyv lapjait visszaforgatja, úgy repíti vissza az időben rendező a Koronázási Szertartásjáték nézőit II. András udvarába, ahol a történet kezdődik. A Nemzeti Emlékhelyen idén utoljára épült fel az egykori koronázótemplom, amelynek első két harangtornya pontosan olyan magas és ott áll, ahová államalapító királyunk építtette. A III. András – Az utolsó aranyágacska szertartásjáték sajtófőpróbáját csütörtökön este tartották.

A Koronázási Szertartásjáték egy olyan előadás, amelyre a város és mindenki - aki ebben az elmúlt években közreműködött - büszke lehet, kezdte köszöntőjét Székesfehérvár polgármestere. Dr. Cser-Palkovics András hozzátette, a színfalak mögött álló gyermek és felnőtt szereplők, a Rákóczi Szövetség táborának résztvevői és mindenki, aki kivette a részét az alkotói folyamatból, nagyon sokat tettek azért, hogy ez az előadás megvalósulhasson. Külön köszöntötte a Nemzeti Emlékhely környékén élőket, akik elfogadták a sajtópróbára a meghívást. Megköszönte a Belvárosban lakók türelmét, amelyet az elmúlt években és idén is tanúsítottak a próbák folyamán és az előadások idején. A Nemzeti Emlékhelyen az Árpád-házi uralkodók életét megidéző Koronázási Szertartásjátékokkal sikerült elérni, hogy lelkiekben ismét felépüljön a királyi koronázó bazilika.

„Az idei, III. András – Az utolsó aranyágacska című Koronázási Szertartásjátékkal búcsút mondunk az Árpád-háznak, hiszen 10 éve a dinasztia uralkodóinak koronázási szertartásában ágyazottan az ő élettörténetüket mutatjuk meg a közönségnek.” – mondta dr. Szikora János. A darab rendezője hozzátette, mindez csak a város támogatásával valósulhatott meg, hiszen így - ha nem is a valóságban, de - minden évben egy-egy színházi előadás erejéig ez a hajdani fantasztikus szakrális központ, a Nagyboldogasszony Bazilika ismét fölépült, tette hozzá.  „A közönség visszajelzése alapján úgy tűnik, munkánk nem volt hiábavaló: megérte ez a 10 év, és megérte, hogy ez az előadás is így, ilyen formában megszülethetett. Ez egyfajta választ ad arra, miért is fontos az Árpád-ház. E mögött a válasz mögött mélységes hit és meggyőződés van.” – ajánlotta az előadást a rendező.