Azt hittem, benne lesz legújabb könyvében az az elhíresült, kacajröptető karnisos történet, amelyet oly’ sokszor hallottam már előadói esteken. Hát, nem volt. De a humor, az irónia, s a tanulságos történetek így sem hiányoznak Sobor Antal „Naplójegyzeteiből”, amely az Ünnepi Könyvhétre jelent meg.

Fotó: Temesvári Márta

Miközben írt, elmondta, hogy az elmúlt három év gondolat-gyümölcseit öntötte e kis kosárba, könyv formába, s nem igazi naplót fog kezébe az olvasó. Legalábbis nem a szó diárium értelmében, mivel nem dátumozott, nem napra szóló – az ő kifejezésével élve: „Nem egy berepülő pilóta naplója.” -, hanem csak hétköznapi jelenések, villanások megörökítése. Olyan gondolatoké, amelyek olvasás, színházi előadások, baráti beszélgetések, vagy a természet szemlélése közben jöttek létre: szubjektív benyomások, reflexiók bizonyos jelenségekre.

A könyv három részre tagolódik: Tűnődések, Jelenségek, Emlékezések. „Minél jobban telik az idő, annál inkább emlékezünk a régi dolgokra.” – merengett el Sobor Antal beszélgetésünk közben – „Rippl-Rónai József egy zseniális képen festette meg, hogy milyen az, amikor az ember az emlékeiből él. Szerencsére én nem csak az emlékeimből élek, de nagyon sok emlékem van, amit meg is akarok osztani másokkal. Hogy segítsek, hogy utat mutassak, vagy egyszerűen csak azért, hogy szórakoztassak velük.”