Ladányi Balázs, az Alba Volán 19 újonnan igazolt klasszisa klubváltása hátteréről és a szezonra kitűzött céljairól is mesélt honlapunknak.

Az első kérdés adja magát, mi döntött az Alba Volán mellett?

Tavaly is volt megkeresésem a Volántól, de tavaly még Briancon mellett döntöttem. A szezon kezdetén vakartam is a fejem, amikor az első tíz meccsen olyat produkált az Alba, ami példátlan egy gyakorlatilag újonc csapattól, bár ugye már előtte is volt egy EBEL-szezon. Mindenesetre itt látom a fejlődést, mind a csapatnál, mind a vezetők részéről. Ez mindenféleképpen pozitívum minden sportban, nemcsak a jégkorongban és nemcsak nekem.

Miben szeretnél te magad még fejlődni?

Igazából nincs kitűzött célom, hogy konkrétan miben szeretnék - amiben csak tudok, mindenben. Nehéz lesz, mert elmúltam 30, de komolyan gondolom, hogy van még rá esélyem és lehetőségem is.

Miben más az EBEL, mint a francia bajnokság?

Annyiban, hogy itt az első és a tizedik közt nincs akkora különbség, mint kint az első és a tizennegyedik közt. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem szabad leírni a francia ligát, mert nem rossz bajnokság, de úgy gondolom, hogy az első négy vagy talán az első hat csapat az, amelyik beférne és meghatározó szerepet tölthetne be az EBEL-ben. Talán a két bajnokság között az a különbség, hogy ott 14 csapat van, és nem tudott mind a 14 csapat olyan költségvetéseket összehozni , hogy azonosan magas szinten legyen.

Mennyiben tud majd erősödni a válogatott azzal, hogy nemcsak az edzőtáborokban találkoztok, hanem együtt játszotok gyakorlatilag egész szezonban?

Ezt majd inkább utána vesézzük ki, a világbajnokság után térjünk rá vissza. Annak idején volt már olyan, hogy két csapatból tevődött össze a válogatott, de akkor azért voltak ellentétek. A Dunaújváros és a Volán akkortájt a szezon során akár 14-szer is találkozott, és a meccseken összegyűjtött sérelmeket nem lehet egyik napról a másikra félretenni, bár az öltözőben nem volt ebből soha semmi konfliktus. De amióta nem játszottam itthon, azt éreztem, hogy sokkal közelebb kerültem azokhoz a játékosokhoz is a válogatott felkészülése és a világbajnokság alatt, akikkel korábban nem volt olyan jó a viszonyom. Annak idején nem beszélhettünk a válogatott kapcsán egy nagy családról, vagy „kis családról”, ahogy Pat fogalmazott. Pont ezért, mert az ellentétek megvoltak, akárki akármit mondott, bár lehet, hogy kívülről nem látszott. Azt gondolom, ugyanúgy kell működnie a válogatottnál meg a klubcsapatnál is, hogy közel baráti viszonyban kell lenni mindenkivel ahhoz, hogy menjen a szekér és mindenki egyfelé húzzon.

Nem lehet megkerülni a témát, hogy egykoron a Dunaferr, a legnagyobb rivális színeiben játszottál sok-sok mérkőzésen ellenfélként Székesfehérvárott. Mennyire lesz furcsa Volán-mezben kikorcsolyázni a jégre, és milyen fogadtatásra számítasz a nézőktől?

Erre sem tudom most a választ, kíváncsian várom. Az elsődleges célom, hogy kihozzam magamból a maximumot, és megfeleljek az elvárt követelményeknek, nem helyezésekben gondolkodom. További célom pedig, hogy megszerettessem magam azokkal a fehérvári szurkolókkal, akik netán eddig nem szerettek. Biztos van jópár ilyen drukker, de bízom abban, hogy sikerülni fog minél hamarabb, és nem az anyukám szidalmazását fogom hallgatni a meccseken. Azáltal, hogy nagy esély van arra, hogy összeálljon egy régi dunaújvárosi sor – persze ez az edzőn múlik -, bízom abban, hogy Dunaújvárosból is sok szurkolót fognak vonzani az EBEL-mérkőzések, és a dunaújvárosiak szereplése. A mérkőzéseken nyújtott teljesítményem mellett ezzel is szeretném a Volán szekerét előbbre tolni.