Az már a szezon előtt világos volt, hogy nagyon nehéz, szinte brutális sorsolást kapott az első négy fordulóra a Vidi, mivel a nyáron alaposan megerősödött Újpest mellett az ezüstérmes KTE és a legutóbbi 4. helyezett, újra dobogóesélyes Puskás Akadémiához is utaznia kell, míg az egyetlen hazai meccsén naná, hogy a bajnok Fradit fogadja. Akkor tudható volt, hogy ebben az is benne van, hogy négy zakóval startol a fehérvári gárda. Nos, eddig háromból három már megvan…

Az feltétlenül frusztráló lehet Bartosz Grzelak és alakulata számára – a szurkolókról már nem is beszélve -, hogy mind a három meccsben bőven benne volt a pontszerzés, sőt, a győzelem is! És a negyedik, a megyei derbi a ma éppen a Fradit idegenben legyőző Puskás otthonában esedékes pénteken délután, csakhogy megint egy önbizalomtól duzzadó alakulat jöjjön szembe…

Az egyértelműen a svéd-lengyel tréner dolga, hogy megfejtse (de ha eddig nem fejtette meg, már hónapok óta, amióta a Sóstón ténykedik, akkor meddig kell erre vajon várni?), hogy egy meccsen belül miért van 20-30 perces príma teljesítmény mellett rengeteg védelmi zavar és minimum félidőnyi gyengélkedés, miért mennek el sorban a mérkőzések így?

Teljesen egyértelmű, hogy még nagyon sok van hátra a bajnokságól, ám minden fordulóval és vereséggel csak frusztráltabb és önbizalomhiányosabb lesz a társaság. Ez pedig hosszabb távon sem szül sok jót. Nincs mese, Grzelaktól ennél sokkal több kell! Mert a lemez mindig ugyanaz: „az edzéseken jól dolgoztak a srácok, mindent megcsináltak, amivel a meccsen is sikeresek lehetünk”. Aztán jön a meccs és a szokásos, nyilatkozat: „nem értem, miért kaptunk ki, hiszen olyan jól dolgoztak hétközben az edzésen a fiúk”. Kedves Bartosz! Lehet, hogy még más nem mondta, én megteszem: NEM AZ EDZÉSEKEN KELL REMEKELNI, A MECCSEKET KELL MEGNYERNI!!! Ez ennyire egyszerű. Erre kell megoldást találni. Az edzőnek, nem a pályagondnoknak… Fontos az edzés, de mindent a mérkőzések eredményessége minősít, s ehhez így is kell viszonyulni. Ha nem megy, ha nincs az edzőnél a megoldásra orvosság, akkor el kell köszönni a klubtól, minél előbb. Mert ezt az „eredményességet” bármelyik magyar edzővel  el tudja érni a csapat.

Annyiban javulhat a helyzet a következő hetekben, hogy ma már percekre a végén beszállt a sérüléséből visszatérő Fiola, az ő mentalitása, tudása a jobb oldalon megkérdőjelezhetetlen, vele stabilabb is lesz a hátsó alakzat, ha végig tud játszani egy meccset. Mint ahogy a ma még csak 36 percet kapó új igazolás, a szintén válogatott Kalmár Zsolt is sokat fog lendíteni a szekéren, ha a védelem végre egy meccsen majd nem ajándékoz gólt, gólokat az ellenfélnek és a kapuban megkapja a lehetőséget a héten igazolt Tóth Balázs, nem pedig a számtalanszor „bizonyított” Kovács Dánielt erőlteti a tréner.

Egyénileg nézve a keretet, a minőséget, továbbra sem ott van a fő bibi – bár lehetne azért még erősíteni, s várható is újabb igazolás -, a szervezettségnél, bátorságnál, a mindet elsöprő akarat hiányánál, a folyamatosan bakizó védelemnél vannak a fő problémák, stb, stb… Minden mást számtalanszor leírtam, el is mondtam ahol el lehetett, de nem csak én, nagyon sokan még.

Nincs mese, el kell kezdeni gyűjtögetni a pontokat. A szurkolók, alighanem, azt sem bánják, ha a heti edzéseken a kaput sem találják el a játékosok, vagy nem szántják fel a pályát, csak az adott meccsen legyen már végre valami sikerélmény. Ott kell bizonyítani edzőnek, játékosnak. Mert ha nem, ez a szezon sem lesz könnyebb, mint a tavalyi volt.