Advertisement
Advertisement

Advertisement
Advertisement
Társadalmi közmegegyezés és szakmai támogatás kell a Nemzeti Emlékhelyhez Nyomtatás E-mail
Írta: Kaszás István   
2008. június 10.

ImageA Nemzeti Emlékhellyel kapcsolatos cikkeinkre reagálva kaptunk egy levelet Kaszás Istvántól, aki a Fehérvári Polgári Védegylet – és természetesen saját - véleményét szeretné elmondani Önöknek – rajtunk keresztül. Az alább közölt gondolatokat a legutóbbi közgyűlésen a képviselők elé akarta tárni, ám erre nem volt lehetősége, így hozzánk fordult segítségért.

Csak társadalmi közmegegyezéssel és szakmai támogatással lehet méltó Nemzeti Emlékhely Székesfehérváron

Civil szervezetünk tagjai 1999 és 2004 között számos kulturális rendezvényt és demonstrációt szerveztek a középkori Romkerthez nem illő - helybéliek által csak „hangárnak” vagy „csótánynak” nevezett - védőtető eltávolításáért. Nem csak esztétikai kifogásaink voltak akkor. Rendkívül kegyeletsértőnek és brutálisnak tartottuk azt a munkafolyamatot, melynek során Szent István korabeli kövek sérültek.

Most megint aggódunk. Szabó Zoltán tervét a romterület tervezett bemutatását illetően nem is annyira szakmai oldalról bíráljuk. Jóllehet 2008. február 20-án a helyi építész szakma képviselői részére fórumot szerveztünk, melyen városunk alpolgármesterei és Szabó Zoltán is részt vettek. A tervező elképzeléseit a jelenlevők többsége bírálta. A kritikai észrevételek nem kaptak sajtónyilvánosságot. Itt Székesfehérváron meglehetősen egyirányú nyomás alá helyezték a lakosságot újságcikkekkel és látványtervekkel.

Annak örülünk, hogy városunk pályázati pénzeket kaphat régészeti és kulturális értékeinek megőrzésére és bemutatására. Azt azonban határozottan valljuk, hogy széleskörű társadalmi és szakmai közmegegyezés nélkül igen kockázatos végeredményt kaphatunk. Mi elsősorban a társadalmi támogatottságot kérjük számon.

A társadalmi közmegegyezés szükségességéről nem csak azon a jogon nyilatkozunk, hogy nagyon sokat tettünk mi civilek is demonstrációinkkal, kulturális rendezvényeinkkel, levelezéseinkkel az 1999-től 2004-ig terjedő időszakban azért, hogy a hangárt elbontsák és, hogy ma egyáltalán lehetősége legyen a képviselő testületnek a letisztított terület jövőjét tervezni.

Ennél sokkal fontosabb okból nem tartunk elégségesnek egy közgyűlési határozatot arra, hogy mi épülhet meg az egykori koronázó székesegyház területén: A Romkert az Magyarországé, a Kárpát medence magyarságáé, gyerekeinké és a még meg nem született nemzedékeké is. Nem szabadna ennyire kapkodni és szűk körben olyan döntést hozni, mely történelmünk egyik legbecsesebb helyszínének arculatát hosszú időre meghatározná, akár el is csúfítaná. Emlékezzünk csak a hangár csalóka látványtervére! Igazából lehetőségünk nem adatott meg, hogy valóságos párbeszéd és kiérlelt elképzelésekről lehessen párbeszédet folytatni. A Nemzeti Emlékhely Kuratóriuma az utóbbi néhány évben úgy működik, mint az illegális kommunista párt a nehéz időkben. Az odacímzett levelekre válasz nem érkezik. Korábban mi civilek is részt vehettünk az üléseken, kritikáinkat előadhattuk, és végül is közös sikerélménynek tartjuk a hangár elbontását.

Image
Fotó: Temesvári Márta

Gondolkodjunk együtt: részben ma is ugyanazok siettetik az új projekt megvalósítását (más szó a közmegegyezés hiányában a jelenlegi tervre nem illik csak az, hogy projekt) mint akik a lakosság tiltakozása ellenére támogatták a romok védelme ürügyén felépített, de mára már elbontott iparszerű csarnok megvalósítását. Közben szó nélkül eltűrték, hogy Szent István korabeli megvédendő oszloppilléreket verjenek szét azért, hogy a csótánynak csúfolt építmény lábainak helyet csináljanak. Ott és akkor bizony régészeti bűncselekmény valósult meg, képviselőtestületi határozattal és szemhunyással, hogy a magát szakmának nevező lobbi bűnös hallgatásáról ne is beszéljünk. Akkor nagy hibát követtünk el, de a felelősségre vonás elmaradt. Még egyszer – komoly következmények nélkül - ilyen hibát nem követhetünk el.

Mára az országban is és itt Székesfehérváron is olyan hangulat alakult ki, amelyik néven akarja nevezni mindenkor a károkozás felelőseit. Nem csak jutalmazni, hanem számon kérni és még inkább büntetni is akar. A kapkodással nagyot is bukhatunk! Kemény vádak elé nézhetünk, ha sietve, szűk körben rosszul döntünk! Láthatóan változtak az idők 1998 óta, mikor is a „védőtetőről” döntött az akkori testület.

Mutassunk példát abban, hogy egyetértésre tudunk jutni közös céljainkat illetően! Véleményem szerint vitán felül áll, hogy a Romkert vagy Nemzeti Emlékhely ügye nem választási ciklusokhoz kötődik, azok felett átível. A Romkert méltó megjelenítése Székesfehérvár jövőjében egy gyönyörű hosszú távú közmegegyezéses program kell legyen. Egy ilyen összefogást példázó közös program megvalósítására nem csak helyi, hanem országos igény is van. Az országunk és benne a mi városunk is megosztottság nélküli közös sikerélményre vágyakozik már hosszú ideje. Mi is egy ilyen közös sikerélményre vágyunk, amelyben együtt Székesfehérvár és együtt az ország!

Az átlagember szeretne már végre valami szépet, megnyugtatót és a királyi helyhez illően valami fenségeset látni a romterületen. Az eddig látott egyetlen elképzeléstől viszont félünk. Miért csak egy tervben gondolkodnak? Miért nem adnak másoknak is lehetőséget? Tartunk a szakmailag talán indokolt lefedéstől, legalább is a attól a formájától melyet Szabó Zoltán vetítésén láthattunk. Viszont, igen fontosnak tartjuk a kegyeleti szempontok érvényesítését, ha már egyszer hozzáfognak a romterületen egy általunk is támogatható elképzelés megvalósításához.

Nem az alapoknál kellene-e kezdenünk és nem egyből 40 méter magasra felszállnunk? Vajon nem helyénvalóbb lenne először méltóképen megjelölni és helyreállítani az egykori királyi nyughelyeket? Ehhez a meglévő kutatási eredmények és szakmai források is segítenek. Vajon nincsen-e baj a gondolkodásunkkal akkor, amikor beruházási projektet jelenítünk meg, de közben egy szál virágot nem lehet elhelyezni királyaink sírjára, mert azok nincsenek megjelölve, méltóképpen bemutatva (esetleg restaurálva)? Miközben nagyszerű munkák jelennek meg nyomtatásban a Romkert területén is dolgozó szakemberek tollából, arról, hogy a fellelt síremlék töredékek alapján milyenek lehettek királyaink síremlékei, eközben szégyenünkre - silány beton lapok fedik az egykori királyi nyughelyeket.

A kegyeleti szempontok maximális érvényesítésével lehet elérni, hogy vonzó hellyé váljon a Romkert és Székesfehérvár. A királyi csontok ma száműzve a Székesegyház romjain kívül, az osszáriumban vannak. Az osszárium, Székesfehérvár 301-es parcellája. Ki beszél ma csontoknak legalább az összerendezési kísérletéről, arról, hogy kerüljenek oda vissza, ahonnan felemeltettek?

Meglátásunk szerint a Romkerttel kapcsolatban ma elsődlegesek az építési, a BERUHÁZÁSI szempontok. A beruházási szándék mellőzi a kegyeleti és szakrális szempontokat. Ilyen formában mi egy beruházást nem támogatunk a Romkert területén, azt meg fogjuk akadályozni!

Viszont civil szervezeteink szívesen támogatnának egy széles körben elfogadott és kiérlelt elképzelést. Úgy látjuk, hogy az idő szorításában egy ilyen támogatható elképzelés még nem született meg. Addig pedig várni kell. Ha a védendő kövek ezer esztendőt kibírtak, akkor azt a néhány évet még kibírják, amíg lesz egy támogatható elképzelés.

A fentiek alapján keressük az együttműködést mindazokkal, akik valóban egy méltó Nemzeti Emlékhely megvalósítását akarják .

Székesfehérvár 2008. június 9.

Tisztelettel:

 A Fehérvári Polgári Védegylet képviseletében: Kaszás István

Hozzászólások
Tatai Róbert  - mi készül a sátor alatt?   |2008-06-11 10:25:41
Vajon mi készül a sátor alatt? Szerintem a diadalív alapozása. (ezek
profik, tanultak a múltból: ami nem látszik, az nem zavar, amiről nem tudsz,
az nem fáj) Üdvözlettel: Tatai Róbert fehérvári építész
szijjasati   |2008-07-17 22:55:47
Nekem ez a fotó teccik, olyan "rom-kert"-es, ami a nemzeti emlékeket
illeti: homályosak,
már 1000 évre se látunk vissza, aki 20ezrekről mer
beszélni, na annak annyi.
A szentség, ősök, tisztelet meg...ajjaj.
Szerintem
építsünk egy Rom-Kert Plazát, mélygarázzsal, ez most divat- lásd
Bőrgyár őrület - gazdagabbak vehetnek exkluziv parkolóhelyeket, amiket az
Árpádháziakról lehetne elnevezni.
(Drágám, a III.Bélán állok...)
hja,
meg mindent be kell digitalizálni, és kiadni CD-ROM-KERT néven.
Bocs!
De
tényleg, mi lenne, ha eccerűen teleültetnénk virággal? Elvégre ez egy
szent-temető. Vagy ez túl olcsó, esetleg nem gondolkodom elég
rég-ésszel:-)
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >