„A hősterápia gyógyfüveit nem mostani, hanem hajdani csúcsainkon találjuk.” – kezdődik a nyári üdvözletként szerkesztőségünkbe küldött levele Töpler Lászlónak, a III. Béla Lovagrend magisterének, majd így folytatódik: "Két, kispályás pénzkeresés között érdemes újra és újra felkeresnünk e régóta lakatlan, széljárta ormokat. Két, köldöknéző önmegvalósítás között érdemes újra és újra magunkba szívni e ritka gyógyfüvek mámorító illatát."

„Ha itt járunk, ne mulasszuk el az őskiáltás énfelszabadító rítusát! Az ún. „civilizáltságunkkal” együtt járó frusztráltság miatt elfojtott, mélyről feltörő,,saját hangunkra való rácsodálkozást. Némely álomfejtők szerint az ilyen ormokon járni „jegyez” megszabadulást régi fájdalmunktól, s –mellesleg- az ilyen helyek elszigetelt magánya a legalkalmasabb a történelmi szellemidézésre is.

Fotó: III. Béla Lovagrend

Fontos, ha elszántuk magunkat az útra, hagyjuk magunkra hatni a külvilág ingereit. Utunkra pedig egyedül- „szakértők” és megbízottaink nélkül- menjünk. Ha lejövünk újra, lesz mit mesélnünk. Bár ,első dolgunk valószínűleg nem ez lesz, hanem, hogy a könyvespolcunk tetején sorakozó könyveink mögül kidobjuk a – már nem is tudjuk , mikor , s hogyan hozzánk került- porlepte skatulyáinkat.”