Az első félidő egyértelműen a Lokié volt, nem volt érdemtelen, hogy az összességében két góllal és egy gólpasszal záró Domingues (Bárány szerzett még gólt hajdúsági részről) vezérletével elhúztak 2-0-ra a hazaiak.

A folytatásra aztán egy gyorsabb, koncentráltabb Vidi jött ki, s ennek rögtön a kezdés után érkezett is az eredménye: egy formás Kalmár-Kodro-Szabó Levente akció végén utóbbi vette be Megyeri kapuját.

A Vidi szépítését követően fokozatosan tért magához a DVSC, amely a játékrész második felében Domingues újabb találatával visszaállította a kétgólos különbséget, s az egyre szétesőbben focizó, rendkívül gyengén védekező fehérváriak nemhogy újítani nem tudtak, de örülhettek, hogy nem kaptak még 1-2 gólt. Gyakorlatilag 70 perc után szétszakadt a pálya, a piros-kékek játékosainak döntő többsége egy-egy pontatlanul befejezett támadást követően csak ballagott vagy kocogott visszafelé, a debreceniek pedig létszámfölényben simán eljutottak helyzetekig, de vagy Tóth Balázs védett bravúrosan, vagy hibáztak a piros-fehérek.

Az, hogy így történt, két dolgot vet fel: vagy nincs erőnlétük a Vidi játékosainak és elfáradtak bő 1 óra után, vagy egyszerűen nem óhajtottak visszazárni, visszafutni egy-egy elrontott támadás után. Egyik sem vet jó fényt az edzőre…

Apropó, edző! Bartosz Grzelak ezen a meccsen sem tudott érdemi módon változásokat eszközölni, amikor láthatóan nem ment csapatának. A szokásos klisékkel operált, későn kezdett el cserélni, akkor is, 1-3-nál támadó helyett védekező stílusú játékost küldött be a pályára! Hová, miért kellett kétgólos hátrányba szűrő a gólt szerezni képes játékos helyére? Ezt ő sem tudná elfogadhatóan megmagyarázni. Mert nem lehet…

A lengyel-svéd tréner már nyártól nem volna a Vidi edzője, ha az ex-sportigazgató nem kötött volna vele ideérkezésekor olyan megállapodást, ami csak a trénernek volt előnyös, a klubnak nem. Azóta is próbáltak már megegyezni néhányszor Grzelakkal, hogy közös megegyezéssel váljanak el egymástól, ő és a klub, de ezt nem akarta, a szerződése pedig garantált jövő nyárig. Ha elküldik, komoly pénzt kell neki fizetni. A korábbi döntéshozó pedig inkább angolosan távozott, mintsem megoldotta volna azt a helyzetet, amelynek éppen ő maga volt a legfőbb előidézője…

Továbbra is szilárd meggyőződésem, hogy ha egy alkalmas, jól meccselő, tekintélyesebb, keményebb kezű edző ülne a Vidi kispadján (vagy sétálgatna előtte), minimum 5-6 ponttal több állna a csapat neve mellett a tabellán.

A következő körben az újonc, de rendkívül jól focizó, bátor támadójátékkal operáló, lendületes DVTK érkezik a Sóstóra, október 28-án, szombaton 14.45-kor, s ha ellene sikeres szeretne lenni a Vidi, akkor nem a szerencsére és néhány játékos egyéni villanásaira kellene bízni a döntést, hanem egy jó koncepcióra, taktikára és mindenek előtt egy jól felálló, stabil védekezésre, amelynek láthatóan folyamatosan híján van ez a fehérvári csapat!