A rendszerváltás előtt nagyon nehéz volt a hitben élőknek. Nem járhattak szabadon templomba, és ha valaki papnak készült, a rendszer mindent megtett azért, hogy letérítse útjáról. Száraz László esperes, c. prépost, püspöki tanácsos, a móri Szent Kereszt plébánia plébánosa úgy véli, ezek a megpróbáltatások hozzásegítették ahhoz, hogy megerősödjön hitében.

Az atya nemrég ünnepelte ezüstmiséjét. Ez alkalomból még Spányi Antal megyés főpásztor is köszöntötte a Székesegyházban, Keresztelő Szent János születésének ünnepén az egyházmegye jubiláns papjaival együtt.

Száraz László 1958-ban született Budapesten. Szülei hét gyermeket is vállaltak, s ő volt közöttük a legidősebb. Bár a család minden tagja erősen elkötelezett Isten iránt, csak ő érzett késztetést arra, hogy papnak álljon. A rendszer büntetése persze nem maradhatott el: még csak két hónapja járt az esztergomi szemináriumba, amikor elvitték katonának. Lentibe került, a „Büntető Zászlóaljba”. Erre azonban ő csak hálával gondol – így utólag -, hiszen egy helyre osztották be az ország összes teológus hallgatóját. Így képesek voltak egymást erősíteni és ellenállni a kényszernek. „Ellenárban úszva igaz és erős döntések születnek” – véli azóta.

Fotó: Temesvári Márta

Lentiben persze nemcsak hitbéli férfiakat soroztak „össze”, hanem a büntetett előéletűeket is, mivel ők mindannyian a „rendszer ellen vétettek” a hatalom szerint. Ez pedig azért vált hasznára, mert amikor 1990-ben Tökölre került plébánosnak, a helyi büntetés-végrehajtási intézetben szolgált, ahol már tudta, hogyan kell kezelni az elítélteket.

Aztán Budakeszire került, majd 1998-ban Mórra. A körzetében pedig hagyománnyá vált már, hogy minden évben megtartják az Egyházközségek Napját, amely idén egybeesett az ezüstmisés jubileumával is. Így egyáltalán nem csoda, hogy közel 400 vendég érkezett rá a környékről, s fogyott is rendesen a vendégváró gulyáslevesből.

S, hogy mi a legfőbb vágya? Az, hogy sikerüljön egy olyan formát találni, amely segítségével a fiatal, dolgozó rétegnek egy közösséget lehet létrehozni az egyházi berkeken belül. Nagy szüksége van ugyanis e híveke az egyháznak, hogy az ő támogatásukkal megtisztíthassa  elkörcstelen, önzésbe fúló társadalmunkat.