Pedig ez a kisvárdai meccs is simán fogható lett volna, ám Bartosz Grzelak láthatóan nem úgy küldte csatába játékosait, hogy mindenáron nyerjék meg ezt a meccset és ennek megfelelően, bár az első 10-12 percben fölényben játszott a piros-kék alakulat, ez helyzetekben nem mutatkozott meg. Mivel a Kisvárda ráérzett arra, hogy a Vidi most sem szakad meg a győzelemért, felbátorodott és két ízben csak a kapufa, másik két esetben Tóth Balázs bravúrjai mentették meg Fioláékat attól, hogy már a szünetre eldőljön a meccs. A másik oldalon is voltak lehetőségek, de a hazaiaké nagyobbak voltak és több is akadt belőlük.

A második játékrészben sem változott semmi, azon kívül, hogy egy véleményes szituációt követően az 52. percben Pintér játékvezető és a VAR közösen addig nézegette Serafimov megmozdulását a 16-oson belül, hogy végül büntetőhöz jutottak a várdaiak. A lehetőséget Camaj váltotta gólra. Ez a 11-es gól pedig elég is volt a piros-fehéreknek a sikerhez a vérszegény produkcióval kirukkoló Vidi ellen.

Valahogy az az érzése a szemlélődőnek, mintha a fehérvári csapat juszt is be akarná bizonyítani, hogy bármennyire is botladoznak a riválisok, bármennyire is lökik közelebb a dobogóhoz, beváltja azokat az elvárásokat miszerint a biztos bennmaradás, maximum a középmezőny elérhető számára. A baj csak az, hogy így 3 fordulóval a vége előtt még mindig a 3. helyen áll és bármit is játszik a következő mérkőzésén, utána is még ott marad, a szurkolók pedig azok után, hogy fél éven át ott tanyáztak a dobogón, nem nyelnék le azt a békát, ha éppen az utolsó két körben csúsznának le az éremről kedvenceik.

Apropó, következő kör! Május 3-án, pénteken este az MTK érkezik a Sóstóra, az az MTK, amelyet ebben az idényben kettőből kétszer simán vertek Csongvaiék. Éppen úgy, mint a mostani meccs előtt a Kisvárdát. Több párhuzam remélhetőleg nem akad már ebben az összevetésben…