Ha az ember visszatekint az elmúlt évtizedekre, úgy látja, csak egy pillanat volt az egész. Nagyon rövid időnek tűnik ez a 90 év – mondta a köszöntést követően az ünnepelt, aki örömmel idézte fel élete szép pillanatait és mesélt az őt körülvevő családról, szomszédokról, barátokról.

Kréger Jánosné a Felső Királysoron, azaz a mai Móricz Zsigmond utcában született 1934. május 19-én, tősgyökeres fehérvári családba. Bátyjával és húgával nagy szeretetben nőttek fel. Miután férjhez ment, vették meg az 1960-as években azt a földterületet a mai író utcák környékén, amelyre aztán felépítették családi házukat. „Annak idején kukoricáson vágtunk át, hogy ideérjünk, de nem bántuk meg, hogy ezt a környéket választottuk, mert itt olyan kedves emberek kezdtek el építkezni, akik mindenben támogatták egymást. Teljes volt az összefogás: kinek milyen segítségre volt szüksége, éppen milyen szakember kellett, mindig volt egy jó szomszéd, aki jött és megoldotta a feladatot. Azóta is, immár több mint hatvan éve ennek a jó közösségnek a tagja. „Nagyon szerettem mindig is itt élni Fehérváron, soha nem is voltam távol hosszabb ideig. Mikor az 1956-os zűrös időkben felvetettem a férjemnek, talán lehet, nekünk is el kellene mennünk, rám nézett, s nevetve emlékeztetett arra, hogy bizony nekem már Agárdon is honvágyam van. Ez így is volt.”

Marika néni 1951-ben gyors- és gépíróként került az Alba Regia Építőipari Vállalathoz. Pár év után lehetőség adódott, hogy tovább tanuljon, így lett képesített könyvelő, majd egy újabb képzést követően számvitellel foglalkozott, azaz kalkulátor lett a szerelőipari részen. Első és egyetlen munkahelyéről 38 év után ment nyugdíjba. Szeretettel fordult mindenki felé, így őt is szerették, tisztelték. Bár férjével családjuk nem lett, de húga gyermekeit sajátjukként szerették. A 90. születésnapra, amely idén is pünkösdre esett – éppen mint 1934-ben – kapott egy dobozt 90 év – 90 emlék címmel, amelyben a családtagok megírták az ünnepelttel kapcsolatos legszebb emlékeiket. A legtöbb helyen megemlítve azokat a mennyei süteményeket – első helyen a kakaós csiga és a zserbó áll –, amelyeket minden alkalommal elkészít a család legnagyobb örömére. Napjai is aktívan telnek, vezeti a háztartást, rejtvényt fejt, újságot olvas, tv-t néz és mindig süt valamit.

Természetesen megosztotta velünk az idáig vezető út tapasztalatát is: „Szeretek vidám lenni, nem gondolkodni azon, amin nem tudok változtatni. Amit megold az ember, azt megoldja, amit nem, azt el kell engedni. Mindent szerettem az életben, ami volt. Szerettem a társaságot, a barátokat, a családot, a munkatársaimat. Sokat kirándultunk az ARÉV turista szakosztályával, tagja vagyok az ARÉV Baráti Körnek. Most is azt tanítom a gyerekeknek, az unokáknak, hogy amit lehet, az élményeket az életben össze kell szedni, mert öregkorban abból lehet élni.”