Kezdőlap arrow Kreatív arrow Szijjártó Attila - Versek I.
Szijjártó Attila - Versek I. Nyomtatás E-mail
Írta: Temesvári Márta   
2008. június 15.

Szijjártó Attila, a sokoldalú "mediaprayer" aki a zenei kultúrális rendezvények rendszeres résztvevője - valóban egyedi, aprólékos, precíz videomunkái nem hiányozhatnak a kortárs fesztiválokról (sem) - most egy verssel örvendezteti meg Önöket. Pontosabban: nem megjelenítésre szánta (túlságosan szerény ahhoz), ám szerkesztőségünk egyöntetű véleménye szerint vétek lenne "fiókba lapítani".

Óda-adással

Vonz valami erő
Rabul ejt a tere
Tőlem független
Tehetetlen

Már megfigyeltem
Felismertem
Hat rám, visszahatok
Tehetetlen

Látlak benne
Elbújva
Zajos csendben
Tehetetlen

E téren túl
Hol fényed
Halványul
Magam vagyok

Itt a csendben
Közepében
Súlytalanul
Magam vagyok

Világot teremtek
Formákat
Mi káprázat
Lényem megremeg

Látlak Téged is
Távolodni
Sodródás
Az idő teszi

El kell fogadjam
Ha megnyilvánul
Elengedés
Felismertem

Még ha fáj is
Csak egy érzés
Kötődés
Elengedem

Megosztanám Veled
Mindenem
Odaadnám
Hálával

Csak kérnem kell
Tudom
Létezik
Kegyelem

Ahogyan múlik
Úgy marad
A lényeg
Mi összetart

Mi örök
Eleven
Szerető
Jelen

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >