Ez volt az a meccs, amely után, cikk helyett, akár az eredményt is elég volna leírni. Videoton FC - Debrecen 3-0! Persze a beszámoló kötelező, és azok a játékosok is megérdemlik a tények elmesélését, akik sokat tettek a fölényes győzelemért. Igen tettek, és ez a lényeg. A csapat - és ez nem vitásan dr. Mezey György és stábja érdeme - remekül felkészült a meccsre és remekül felkészült az ellenfélből. Már a hét közepétől érezni lehetett, hogy a játékosok nagyon motiváltak, nem győzni szeretnének a bajnok ellen, hanem győzni akarnak.

A Videoton az első perctől kezdve irányította a mérkőzést. Játékosaink élesebbek voltak a párharcokban, jobban koncentráltak a párharcoknál, és ez már az első játékrészben fölényt eredményezett. Igaz, ekkor még csak „pontozással" vezetett a Vidi, de a fordulás után már jöttek a gólok is - semmi túlzás nincs abban, hogy a második negyvenöt percben csapatunk lefutballozta ellenfelét.

Érdemes azt is kiemelni, hogy milyen sok kitűnő egyéni teljesítményt láthattunk a csapatban. A hetek óta jó formában játszó, sőt ezúttal nagyon fontos gólt is szerző Lipták Zoltán mellett feltétlenül ki kell emelni Nagy Danit, valamint a szép lassan a hazai legjobbak közé érő Elek Ákost, mint ahogy nem feledkezhetünk meg a zseniális passzokat adó Andre Alvesről, vagy a nagyot küzdő Sitku Illésről, vagy a gyakran láthatatlan, de nélkülözhetetlen Farkas Balázsról.

Ha, mindehhez hozzátesszük, hogy Mezey doktor remekül döntött a védelem összeállításánál, Marko Andics és Varga Róbert is jól futballozott, hozzátett a csapat sikeréhez - szinte az egész Vidit felsoroltuk. De, így van ez jól, október 25-e, vasárnap este az örömé, a szárnyalásé. Hogy hétfőtől azután újra a földön járjunk.