A magyar jégkorong-válogatott a Pannon Hoki Torna második játéknapjára alaposan megfiatalodott, ám ez az eredményen nem látszott. A mieink nagy becsvággyal küzdve, helyenként jó játékkal simán elintézték Horvátország nemzeti csapatát. Hasonló show vezette fel a magyar csapat szombati mérkőzését, mint a péntekit - a fülsüketítő (helyenként playbacknek tűnő) dobolás amikor végre véget ért, jöhetett a lézershow és a sötétben bevonulás.

A mieink összeállításában már kevesebb volt a hasonlóság a múltkorihoz képest: Sator kapitány kilenc helyen változtatott, helyet adva a fiataloknak. Akik igyekeztek is élni a lehetőséggel már az elejétől kezdve. Öt perc sem telt el, amikor Horváth távoli lövése a palánkról átpattant a támadóharmad másik oldalára, ahol Nagy érkezett. Belic nem tudott átérni, így a Sapa Fehérvár centere gond nélkül juttatta vezetéshez Magyarországot (1-0).

A folytatásban is hazai mezőnyfölényt figyelhettünk, gólhelyzetet már kevesebbet. Igaz, egy gyors Azari-Benk akció után Belic bravrjára volt szükség, hogy az állás ne változzon. Egy perc múlva azonban már ő is tehetetlen volt: első emberelőnyünket kaptuk, így a támadóharmadban volt a buli, amelyet elhoztunk, rá is lőttük, és a kapuelőtérben kibontatkozó tumultusban Hegyi bepofozta a kapuba a játékszert (2-0). Talán túlságosan is megnyugtatta a magyarokat a tekintélyes előny, egy védekezési hibát Jakovac váltott gólra (2-1).

Még mielőtt vérmes reményeket kezdhettek volna táplálni a horvátok, lehűtöttük a kedélyeiket: 4-4 elleni játékhelyzetnél Hegyi lövése kijött Belicről, Galanisz pedig szemfülesen élt is az eséllyel (3-1). Bevált tehát Sator mester sok korcsolyázásra építő taktikája az első játékrészben, hiszen stabil előnyt építettünk fel. A középső húsz perc egyértelműen a mieink dominanciájával telt, a horvátok a saját térfelüket is alig tudták elhagyni, A helyzeteinket azonban eleinte nem tudtuk belőni, pedig Azari, Ladányi és Hegyi előtt is kecsegtető lehetőségek adódtak.

Aztán a játékrész derekán megtört a jég: Galanisz balról centerezett, a másik oldalon Sofron remekül helyezkedett, így nem volt nehéz dolga a forintos átadás befejezésével (4-1). Formás magyar támadások peregtek, egy ilyen végén Galanisz-Kiss Ákos-Magosi volt a korong útja, a végállomás pedig Belic kapuja. Látványos gól volt (5-1). A befejező harmad elején kétszer is emberhátrányba kerültünk az amúgy igen sportszerű találkozón, de még létszámfölényben sem tudott érdemi veszélyt kialakítani a vendégcsapat. Amint végre teljes létszámban lehettünk a jégen, ismét megvillant az "újvárosi sor", Galanisz lövését nem tudta fogni Belic, Kiss Ákos pedig éles szögből bebombázta a kipattanót (6-1).

 Három perc múlva újfent Galanisz jegyezte a gólpasszt és Kiss Ákos a gólt: történt, hogy "Nika" kiugrott, egy hátvéd elkaszálta, de még a kapu felé tudta pofozni a korongot, végül a berobbanó Kiss Ákos juttatta át a gólvonalon a játékszert (7-1). Az utolsó tíz percben tetszés szerint alakítottuk ki a nagyobbnál nagyobb ziccereket, ám olykor bizony könnyelmű megoldásokat választottak a fiúk. Így a végeredmény már nem változott, fiatal csapatunk kitett magáért ma este, teljesen megérdemelten nyertünk ilyen különbséggel is.

Mestermérleg, Ted Sator:

Ma kilenc új játékos volt a csapatban, és holnap is jönnek újak. Nagyon örülök annak, hogy 3-4 játékos olyan teljesítményt nyújtott ma, amellyel jelezték, akár eddig stabilan válogatott hokisokat képesek is lehetnek kiszorítani. Remélem, hogy a dunaújvárosi tehetségek fejlődése töretlen marad, és helyet követelnek maguknak a nemzeti csapatban. Holnap igazi értékmérő lesz a meccs, kíváncsi vagyok, hogy erősebb ellenfél ellen mire lesznek képesek a fiatalok.

Mestermérleg, Pavle Kavcic:

Láttam néhány biztató momentumot a játékunkban, dehát amint azt az eredmény is mutatja, még rengeteg munka vár ránk. Nagy probléma a horvát hoki szmára, hogy a Medvescsak Zágráb után nincs megfelelő hátország. Gratulálok kollégámnak, csapata ma igazi hokit mutatott be, amelyet öröm nézni.