A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Enying, Lepsény, Balatonszabadi közelében 1314 hektár állami földet hirdetett meg egy részben, 20 éves haszonbérbe adásra. A feltételek ellen tiltakozott Petes József képviselő és több gazda, szakértő...

- Rajtam a képviselőség olyan, mint almán a héj - kezdte Petes József -, belül gazdálkodó vagyok én is, ebből él a család, a fiamé is. Így a magam és gazdatársaim politika nélküli véleményét tolmácsolom, amikor azt mondom, hogy napjainkban a vidék aljas és alattomos ellehetetlenítése folyik! A falvakból eltűnnek az iskolák és más közintézmények, a különféle közszolgáltatások, ma pedig már a gazdálkodók tönkretétele folyik. A '80-as évek derekán még 30-35 tehenet hajtottak ki legelni naponta, mára az utolsót is eladták a faluban.

Akkor még hetente két-három teherautó vitte a disznót a faluból, ma már a házaknál is ritka a vágás. Az elszegényedett gazdákkal könnyebb bánni a hatalomnak, és ez a nagytőkének kedvező földbérleti konstrukció is ezt támogatja. A vagyonkezelő által a határainkban meghirdetett terület eredetileg vagy húsz tagból áll, 3,8-264 ha nagyságúakból. Nem lenne tehát semmi akadálya annak, hogy megosztva is bérbe lehessen venni.

Így viszont a 153 millió forint egyszeri szerződéskötési díjat csak egy mezőgazdasági nagyüzem, egy nagybirtokot tulajdonló tőkés vagy befektető csoport tud megfizetni. Aki megszerzi, annak viszont igen kedvező lesz a bérleti díj, az aranykoronánkénti 900 forintnál mi, családi gazdálkodók, kis- és középbirtokosok ma is vagy másfélszer többet fizetünk a bérelt területek után, és erre a földre is többet fizetnénk!

.

- Ez a föld régebben a Siófoki Állami Gazdaságé volt - vette át a szót Kiss Norbert Ivó Enyingről -, és tavasszal egyszer már kisebb tagokban is meghirdették. De még azoknál is 30-50 millió volt az egyszeri költség, előbb össze kellett volna tehát szedni a befektetni kész gazdákat. Folyt is a szervezés, de akkor aztán visszavonták a hirdetményt, most meg egyben írták ki. Érdekes dolgok történnek egyébként ezeknél a bérleteknél, volt olyan eset - nem ennél a földnél -, hogy három napig volt kinn a kiírás, aki tudta előre, készült rá, az be tudta adni a papírjait, de aztán visszavonták. A három nap meg a visszavonás ellenére így aztán mégis lett nyertese a dolognak...

- Az alapvető gond az, hogy még 2007-ben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-t kivették az országgyűlés fennhatósága alól, azóta közvetlenül a pénzügyminiszter alá tartoznak, és tulajdonképpen azt csinálnak, amit akarnak - mondta Ács Sándorné, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ ügyvezetője. - Akár az egész 35 000 hektárt - amit most országszerte az ittenihez hasonló darabokban akarnak kiadni - meghirdethetnék egyben, azzal se lehetne mit kezdeni. Aztán, majd ha a tőkés nagybirtokosnak, aki most megszerzi a földet - és aki majd akár külföldi is lehet - már nem hoz elegendő hasznot a gazdálkodás, egyszerűen abbahagyja.

Semmi nem garantálja a mezőgazdasági termelés biztonságát. Ha valaki bemegy egy szupermarketbe azt látja, hogy a pultok szlovák meg lengyel tejtermékekkel és más élelmiszerekkel vannak tele. Senki ne higgye, hogy azért van így, mert az ottani gazdák ennyivel ügyesebbek a mieinknél, csupán arról van szó, hogy az ottani agrártárca minden módon támogatja a kis és közepes gazdaságokat, minden, az Unióban adható kedvezményt megad nekik.

- Vonják vissza a kiírást, ne kössék meg a szerződéseket! - mondta Teichel István Lepsényből, nem minden indulat nélkül. - Kiürülnek a falvak, nincs megélhetés, ez arcátlanság! Igenis, fel kell darabolni ezeket a földeket annyi felé, ahányan termeszteni akarnak rajta, és természetesen elsőbbséget kell biztosítani azoknak, akik helyben gazdálkodnak, laknak. Miért jó az, ha egy nagyüzem három embernek ad munkát, ha egy ugyanakkora területen tíz család is megélne? Miért jó az, ha valaki sorba áll a segélyért, ha helyette fél vagy egy hektáron megtermelhetné az élelme javát? Az itteni gazdák 5-250 hektáron gazdálkodnak, és igénylik a földet, az a család, a falu életéhez kell! Az a körülbelül 500 hektár, ami itt Lepsény határában van, talán elég se lenne, amennyire az igényeket ismerem...

- Én kérem - szólt végül a mezőszentgyörgyi Kalló Imre - az unokámmal együtt hat generáció nevében beszélek. Nekem kérem a föld szaga éppen olyan, mint másnak a süteményé. Én nem azért gazdálkodom, mert ebből akarok meggazdagodni, aztán meg lógatni a lábam valahol, hanem mert el sem tudom képzelni, hogy mást csináljak. Pedig nehéz már most is, nagyon nehéz! Igaz a mondás, hogy ha hagyják, a nagyhal előbb-utóbb megeszi a kishalat, de ha ilyesmik történnek, ugyan hogyan tudnánk mi felvenni bármilyen harcot is?